Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Adalékok a tarquiniai „Senza graffito "-műhely történetéhez

e standardizált formák sorát csak ritkán szakítja meg egy-egy ezektől eltérő, sőt az egész etruszko-korinthosi figurális díszítésű kerámiában ritkán megjelenő típus: egy korinthosi mintát követő, kisméretű skyphos (9. kép), egy helyi hagyományra visszavezethető talpas csésze,

12 és a fentebb két példányban bemutatott talpas tál. Ennek formája az etruszko-korinthosi produkcióban egyebütt jóformán ismeretlen,

13 de a 7-6. századi etruszk kerámiában távolról sem áll elszigetelten, és a kevés etruszk vázaforma egyike, amelynek története legalább részben monografikus feldolgozást is kapott.

14 Ez a feldolgozás azonban, amelynek érdemei vitathatatlanok, alighanem kényszerű önkorlátozással a 6. század közepén kezdi a történetet, lemondva ezzel egyik legfontosabb tanulságának megvilágításáról. Garver szerint a forma, ,,mint etruszk jelenség", csak a 6. század második felében jelent meg, és feltűnését összefüggésbe hozta azzal, hogy „Iónia" és Athén művészetének erőteljesebb hatása véget vetett az etruszk művészet orientalizáló korszakának.

15 A talpas tál története azonban elsősorban nem a nyilvánvalóan létező, de gyakran túlságosan radikálisnak elképzelt fordulatról vall, hanem arról, hogy ez a fordulat nem jelentette a művészeti produkció folyamatosságának teljes megszakadását. Garver munkája egy záró fejezetében röviden áttekintette az etruszk vázatípus „kerámiai párhuzamait",

16 a fejezetcímmel is hangsúlyozva, hogy nem akar történeti összefüggéseket sejtetni, csak mint párhuzamokra utal az Itáliában készült latiumi és faliszk, illetve a görög műhelyekből származó „ión" talpas tálakra. Valójában mindhárom utalás komolyabb megfontolást érdemel. A keleti görög példányok megjelenésére Etruriában a 6. század első felében már Martelli alapvető tanulmánya felhívta a figyelmet,

17 és a Palazzo di Montecitorio-ban őrzött ornamentális díszítésű tálban ezeknek helyi utánzatát ismerte fel.

18 A Senza graffito-műhely két táljának külső díszítése aligha független a keleti görög példányokétól (10. kép),

19 ami újabb bizonyítéka az etruszko-korinthosi kerámia rarie tardo-orientalizzanti, Firenze 1991, 73; a pyxidion: Stibbe, C. M., in Festőén. Opgedragen aan A. N. Zadoks-Josephus Jitta, Groningen 1976, 539-552, továbbá Hölbl, G., Beziehungen der ägyptischen Kultur zu Altitalien I, Leiden 1979, 64-71 és ÖJh 54 (1983) Hauptbl. 11-12; a kérdés lezáratlan. 12 A skyphos: Szilágyi, 1972, 35, 11. sz.; a talpas tálka: Fortini, P., Monte Romano. Indagine di un territorio e materiali dell''Antiquariurn, Roma 1987, 94-95, 20. sz., 19. k. és 6. t.; a forma történetéről Szilágyi, J. G., in CVA Hongrie 1, 1981, 43-44. 13 Egy angol műkereskedelemben felmerült példány (Ch. Ede Ltd., Antiquities, Catalogue 153, London 1991, 23. sz., képekkel) állatfrízeinek stílusa alapján a Code annodate-csoportba tartozik, de a thermolumineszcencia-vizsgálat pozitív eredménye ellenére autopsziára volna szükség biztos megítéléséhez. 14 Garver, S. H., Etruscan Stemmed Plates of the Sixth and Fifth Centuries (Indiana Univ. Diss. 1980), Ann Arbor 1981 (a következőkben = Garver). 15 Garver, 65-66. 16 Garver, 129-143. 17 Martelli, M., in Les céramiques de la Grèce de l'Est et leur diffusion en Occident, ParisNaples 1978, 159-160. A formáról a keleti görög kerámiában Kardara, Chr., Rhodiake angeiographia, Athén 1963, 115-128; Walter-Karydi, E., in CVA München 6, 1968, 20 (további irodalommal). 18 Martelli, /. /;. 10. sz. ; érthetően nem említette a publikáló, L. Vagnetti feltevését, hogy a tál festése a Fecske-festő műve (Vagnetti, L., in 77 Palazzo di Montecitorio, Roma 1967, 365), a díszítés valamennyi motívuma ugyanis jól ismert az etruszko-korinthosi vázafestészetben. Valószínű, hogy a Martellinél felsorolt vázák közt több helyi készítésű is van, a Vulciban talált müncheni példány azonban biztosan keleti görög műhelyben készült (CVA 6, 276. t., 1-2. k. ; Martelli, I. h. 1. sz.). 19 L. főleg CVA München 6, 276. t., 2. k. és Martelli, i. h. 20. k.