Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 78. (Budapest, 1993)

Adalékok a tarquiniai „Senza graffito "-műhely történetéhez

sebb darabján, a fül plasztikus díszítése miatt egyedülálló berlini oinochoén nem használt bekarcolást.

6 A budapesti tál alakjainak a szokottnál hanyagabb, részletekben szegényebb, szkematikusabb kivitele azonban (az oroszlán füle, szeme és egyébként általában kitátott szája jelzetlen) az œuvre-on belül inkább késői keltezést ajánl, ahogy többek között egy kvalitásában is hozzá közelálló, Tarquiniában őrzött tál esetében is (5. kép).

7 Mint az utóbbin is látható, még a látszólag pusztán az üresen maradt felület formájához alkalmazkodó térkitöltő díszek is félreismerhetetlen egyéni vonásokat mutatnak : az egymás fölé festett sávokból összeálló foltok, a vastag vízszintes és a „lecsurgatott" függőleges vonalak, a V alakú minták. Ugyancsak ismerős a késői művek sorozatából a fekvő oroszlánok lábainak rajza (6. kép)

8 és a madarak két lábának szigorúan egymás mögötti, vagyis csak egy lábat mutató ábrázolása, mint az 5. képen is. Van azonban a budapesti vázának két olyan vonása, amely kiemeli a műhely ma már közel másfélszáz ismert darabja közül. A fontosabb a formája. A műhely jelenleg számon tartott produkciójának csaknem egyötödét kitevő láb nélküli, talpgyűrűn álló, keskeny peremű táltípussal szemben (7. kép) ezúttal széles, a táltól elváló, kissé konvex szájperemet és konkáv oldalú, magas, tölcséres alakú lábat találunk. A forma nem teljesen egyedülálló a Senza graffito-műhelyben, de csak egyetlen párhuzama ismeretes, a tuniszi Musée du Bardo-ban őrzött, karthágói sírból előkerült példány (8. kép).

9 Felülnézetből készült reprodukciója alapján joggal lehetett a középső korinthosi korszakban másodvirágzását élő korinthosi táltípus utánzatának tekinteni,

10 annál is inkább, mivel a műhelyben készült vázák díszítésének etruszkokorinthosi jellege vitathatatlan. A karthágói tál autopszia alapján történt vizsgálata során azonban kitűnt, hogy nemcsak peremének formája és díszítése különbözik a széltében elterjedt típust követő többi tálétól (5. kép), hanem lába is pontosan a budapestiével azonos formájú, csak valamivel magasabb, a tál nagyobb átmérőjének megfelelően. Mindenesetre a karthágói példány jóval gazdagabb és gondosabb díszítésű: belső fríze szélesebb, peremén egy második állatfríz jelenik meg, és a budapesti váza külső oldalát díszítő sávokon kívül a talp belső oldalára is festett a mester egy, láthatatlanságra ítélt, sávot. A bekarcolást a karthágói edényen is vörös járulékos festés helyettesíti. A Senza graffito-műhely figurális díszítésű vázáinak formái nem túlságosan változatosak. Túlnyomó többségük oinochoé, olpé, omphalos-tálka, a fentebb említett típusú lapos tál, nagyméretű mély talpatlan edény („bacile"), kylix, vagy kisméretű pyxis. Az első három, kivéve a már említett egyedülálló berlini kancsót, korinthosi mintaképeket követ, a kétfajta tál helyi eredetű, a kylix és a pyxidion görög, illetve egyiptomi forma végső soron helyben kialakult változata.

11 A műhelyben használt G Szilágyi, 1972, 34, 1. sz., 2. t., 1-2. k. 7 Uott, 35, 18. sz. 8 Pl. uott, 35, 16. sz. és 37, 65. sz. 9 Uott, 36, 26. sz. és 3. t., c. k.; a sírról legutóbb F.W. v. Hase, JbZMusMainz 36 (1989 [1992]) 386, 28. sz., 28. t., II. k. 10 Colonna, i. m. 83, az 5. sz.-hoz; Szilágyinál, 1972, i. h., ugyancsak a lapos tálak közt szerepel. A korinthosi tálakról alapvető Callipolitis-Feytmans, D., BCH 86 (1962) 117-164; vö. Amyx, i. m. (5. j.) 468-470 (további irodalommal). 11 A lapos tálról Szilágyi, J. G., La ceramica etrusco-corinzia figurata I, Firenze 1992, 192 és 71. j.; a „bacile": Szilágyi, 1972, 47 és A. Coen, Complessi tombait di Cerveteri con urne cine-