Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához

Jeruzsálem falait díszítő ékköveknek is (Apok. 21.19).

13 A drágakövek értelmezéséhez mindenekelőtt Hrabanus Maurus kínált kulcsot a középkor számára. A zafír, a „gemma gemmarum", a mennyekbe vetett határtalan reménységet jelképezte, a szentség jeleként királyokat és főpapokat illetett meg.

14 A Krisztus feje fölött látható két élénkvörös színű kő jelentését ugyancsak Izajás könyve világítja meg: „Rubinból csinálom falad párkányzatát és kapuidat gránátkövekből" (Iz. 54.12). A vörös színű karbunkulus, ill. rubin azonban Krisztus és a mártírok vérét is jelképezte. Esetünkben a két kő minden bizonnyal Krisztus passiójára, az emberekért hullatott vérére utal.

15 1952-ben Gaston van Camp a Revue Belge hasábjain publikált egy festményt,

16 amely több szempontból rokonságot mutat a budapesti ábrázolással. A Vilvorde melletti Berg templomából származó triptichon középső tábláján szintén antropomorf Szentháromság látható, a szárnyakon pedig az adoráló donátorok jelennek meg (29. kép). A bergi kép 1500 körül készült, és ugyanannak a brüggei iskolának a terméke, amelynek környezetéhez valószínűleg a Szépművészeti Múzeum festménye is tartozik. Van Camp a belgiumi kép ábrázolásáról a következőket írta: ,, . . . Mais nous n'avons pas rencontré jusqu'à présent chez nos peintres de l'époque des répliques d'une telle représentation. Si celles-ci devaient se révéler ou être signalées, elles permettraient peut-être de serrer davantage l'origine de ces œuvres, et éventuellement de mieux situer leurs auteurs. »

17 A budapesti kép ennek az érdekes ikonográfiái problémákat felvető antropomorf típusnak (az istenség mindhárom személye emberi formában jelenik meg) egy újabb nématalföldi példája, amely a típus történetére nézve értékes információkkal szolgálhat. A legutóbbi kísérlet a típus ikonográfiájának áttekintésére Anna Maria D'Achille cikke, amely a Vallepietra melletti Santuario della SS. Trinità 12. század első feléből származó freskójának kapcsán készült.

18 Jelen tanulmány célja hasonló az övéhez: « ... una rimeditazione sull'assai complessa tradizione iconografica della Trinità nel tentativo di trovare una giusta collocazione per la pittura ... »,

19 emellett azonban az általa áttekintett anyag osztályozási szempontjait, néhány újabb emlék bevonásával, szeretné módosítani, illetőleg kiegészíteni. Előbb azonban hasznosnak látszik a budapesti kép létrejöttének körülményeit szélesebb kontextusban áttekinteni. A 15-16. századi németalföldi festészetben az egyik legfontosabb motiváló erő az individuális vallásgyakorlat, a magánáhítat volt. A személyes vallásos élmény utáni vágy, a meditáció, a vízió, amelynek „kiváltsága" a 15. századra fokozatosan 13 De Vries, A., Dictionary of Symbols and Imagery, Amsterdam-London 1974, 400; Sachs, H.-Badstübner. E.-Neumann, H., Christliche Ikonographie in Stichworten, Leipziü 1973, 105. 11 A drágakövek értelmezésére vonatkozó legfontosabb forrásokat 1. LCI 1, 578; vö. Forstner, i. m. (10. j.) 148-49; Reallexikon zur Deutschen Kunstgeschichte 4, hg. von O. Schmitt, Stuttgart 1937, 714-42 (a továbbiakban RDK). 15 LCI 1, 579. ,G Van Camp, G., Iconographie de la Trinité dans un Triptique Flamand de ca. 1500, Revue Belge 21 (1952) 55-58. 17 Uott, 58. 18 D'Achille, A. M., Sull'iconografia trinitaria médiévale. La Trinità del santuario sul Monte Autore presso Vallepietra, Arte médiévale 5 (1991) 49-73. 19 Uott, 49.