Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához
esetekben előfordul, hogy a Szentlélek foglalja el ezt a helyet. 6 Ha a Fiú jelenik meg a középpontban, a művészek gyakran semmilyen módon nem különböztetik meg a másik két személyt. Ezt láthatjuk pl. egy 1390 körüli brüsszeli miniatúrán (28. kép), vagy Heinrich Seuse 1482-ből származó illusztrált könyvének egyik metszetén. 7 A budapesti kép esetében a két szélső figura kilétének meghatározásához némi támpontot nyújthatnak a fölöttébb beszédes gesztusok. A bal oldaliban talán az Atyát ismerhetjük fel, aki a Fiú vállára téve kezét a 2. zsoltár szövegét illusztrálhatná: „Dominus dixit ad me: Filius meus es tu: ego hodie genui te". Eszerint a Szentlélek a jobb oldali alak lehetne, akinek kézmozdulata, úgy tűnik, kevésbé szoros kapcsolatot fejez ki Krisztussal. A kép számos olyan elemet tartalmaz (tiara, trónus, drágakövek), amely szimbolikus értékű, másodlagos jelentést hordoz. 8 A tiara, a pápák három koronából álló fejdísze, amelyet a csúcsán kereszt díszít, jelenlegi formájában a 14. század elejétől ismert. Három koronájának többféle magyarázata van: egyrészt a Szentháromság szimbóluma, másrészt Isten királyságának három rendjére is utal. (J A korona szélesebb értelemben véve égi és földi uralkodók hatalmi jelvénye, szimbolikus tartalma alapján a Mennyei Jeruzsálem jelképe is. 10 A művészetben az isteni személyek közül először az Atya fején jelenik meg a tiara a 14. században, majd később kapcsolatba kerül a Szentháromsággal. A 15-16. századtól kezdve gyakori, hogy az antropomorf Szentháromság mindhárom személye ilyen fejdíszt visel. 11 A trónus ugyancsak uralkodói szimbólum, mindenekelőtt azonban Isten bírói hatalmának jelképe. „De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét" (Zsolt. 9.8), „A trónod, Isten, mindörökké áll, uralmad jogara az igazság jogara" (Zsolt. 45/44.7) — olvashatjuk a Szentírásban. Az istenség trónusa, ahogyan Izajás (6.1) és Ezékiel (1.26; 10.1) látta, a világ fölötti fenség kifejezése, s a szemlélőt mindenkor a hármas isten örök jelenlétére figyelmezteti. 12 A trónus oldalfalait, valamint a köpenyek kapcsait díszítő kék zafír többek között a tisztaságot, az üdvözülés reményét jelképezi. Mózes Isten lábai alatt valami „zafírfényű tárgyat" látott (II. Móz. 24.10). Ezékiel víziójában a zafír egyike az Isten trónját övező drágaköveknek (Ez. 28.13). „íme, ólomporba rakom köveidet és zafírokra alapítalak" — mondja az Úr Izajásnak (Iz. 54.11). A zafír egyike a Mennyei 6 Didron, A. N., Christian Iconography. The History of Christian Art in the Middle Ages 2, New York 1968 2 , 150. k. ; vö. Hackel, A., frinitüt in der Kunst, Berlin 1932, 92-93. 7 Brüsszel, Bibi. Royale, 9001, 19 r; The Illustrated Bartsch. German Book Illustration Before 1500, 83. (Part IV: Anonymus Artists 1481-82), ed. by W. L. Strauss-C. Schuler, New York 1982, 509. 8 Vö. Panofsky, E., Reality and Symbol in Early Flemish Painting: "Spiritualia sub metaphoris corporalium". in Early Netherlandish Painting 1, New York-Evanston-San FranciscoLondon 1971, 131-48, 411-17. ,J Ferguson, G., Signs and Symbols in Christian Art, New York 1955 2 , 287-88. 111 Lexikon der christlichen Ikonographie 2, hg. von E. Kirschbaum, Rom-Freiburg-BaselWien 1970, 659-61 (a továbbiakban LCI); vö. Forstner, D., Die Welt der Symbole, InnsbruckWien-München 1967 2 , 412-13. " Vö. Panofsky, E., Once more "The Friedsam Annunciation and the Problem of the Ghent Altarpiece", The Art Bulletin 20 (1938) 437-42; vö. LCI 4, 313-15. 12 Künstle, K., Ikonographie der christlichen Kunst 1, Freiburg i.B. 1928, 559-60; Forstner, i. m. (10. j.) 451-52; vö. LCI 3, 304-13. %
