Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához

TRINITAS IN HOMINIS SPECIE MEGJEGYZÉSEK AZ ANTROPOMORF SZENTHÁROMSÁG-ÁBRÁZOLÁSOK IKONOGRÁFIÁJÁHOZ

1 „Non est inanis aut anilis fabula, históriám pictura refert, quae tradita libris veram vetusti temporis monstrat fidem." (Prudentius, Peristephanon. Hymn. IX.) A budapesti Szépművészeti Múzeum Régi Képtára 1908 óta őriz egy kisméretű, meglehetősen romos állapotú táblaképet,- amelyet Pigler Andor a 16. század második negyedére datált és a brüggei iskola körébe sorolt.

3 Ami a művészi kvalitásait tekintve egyébként közepes festményt figyelemre méltóvá teszi, az a rajta látható sajátos ábrázolás. A képen félalakban ábrázolt férfit látunk, amint egy felhők között megjelenő látomáshoz imádkozik (26. kép). A jelenet színhelyéül szolgáló tájat a festő igénytelenül, szinte csak jelzésszerűen festette meg, a képfelület nagy részét a látomás tölti ki. Az adoráló angyalok által körülvett három trónoló figura dicsfénnyel övezett hármas koronát (tiara) visel. A köpenyüket összefogó kapcsokat, illetve a trónust drágakövek díszítik. Nem kétséges, hogy a Szentháromság olyan ábrázolásával állunk szemben, ahol az istenség mindhárom személye antropomorf formában jelenik meg. A fő vonásokban (arc, korona, dicsfény) teljesen azonos figurák közül a középső bizonyos megkülönböztető jegyeket visel. Köpenye alól, amely élénkebb vörös színű, mint a másik kettőé, kilátszik a lábfeje és meztelen felsőteste, csípőjét fehér gyolcskendő fedi, baljában gömböt tart. Krisztus jól ismert attribútumai ezek,

4 de vajon a másik kettő közül melyik az Atya és melyik a Szentlélek? Az antropomorf Szentháromságok ábrázolási hagyományában, amennyiben a személyek azonosíthatók, legtöbbször az Atyát látjuk középen (27. kép),

5 de egyes 1 A tanulmány kiindulópontját a szerző által 1990-ben, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen készített diplomamunka jelentette. 2 Ltsz.: 3842; 57,4 x 40,2 cm; tölgyfa, olaj. 3 Pigler, A., Katalog der Galerie Alter Meister 1, Budapest 1967, 109. 4 Albert Bouts Mária mennybemenetelét ábrázoló oltártábláján (Brüsszel) Krisztust hasonló módon különbözteti meg a Szentlélektől. Vö. Friedländer, M. J., Early Netherlandish Painting 3, Leyden 1968, 70. t. 5 Pl. egy felső-rajnai mester 1457-ből származó, Bázelban őrzött táblaképén. Hugelshofer, W., Die spätgotische Marienkrönung, Inv. Nr. 473. in der Öffentlichen Kunstsammlung Basel, Öffentliche Kunstsammlung Basel, Jahresberichte (1967-70), 201-18, 1. k.