Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
« Christianissima regina et augusta Pulcheria »
A dinasztia megalapítójának, I. Theodosiusnak (379-395) uralkodói energiáját, tehetségét leányunokája, Pulcheria örökölte. Sozomenos egyháztörténetében igen szép jellemképet rajzol róla. Leírja a gyermekleány rendkívüli okosságát, határozottságát, jártasságát a keresztény hit tanításaiban és mély vallásosságát. Sozomenostól tudjuk, hogy a császári szülők korai halála után Pulcheria nevelte öccsét az uralkodás tudományára. 13 II. Theodosius hálából 414-ben augusta ranggal ajándékozta meg, 14 és még ennek az évnek végén Aurelianus praetorianus praefectus javaslatot terjesztett a szenátus elé, hogy Pulcheriának is állítsanak egy ércszobrot Honorius és II. Theodosius szobrai mellé. 15 Egykorú források említik, hogy, Pulcheria választott feleséget öccse számára, a rendkívül szép és művelt Athénaist,16 egy athéni pogány filozófus leányát, aki Konstantinápolyban vette fel a keresztségét és kapta az Eudokia nevet. 421-ben lett II. Theodosius felesége, majd 423-ban augusta rangot kapott. 17 A gyengekezű II. Theodosius udvarában virágzott az intrika; a rendkívül energikus, okos Pulcheriának mind a szenátusban, mind a püspökök körében szép számmal voltak hívei. Eudokia augusta rangra való emelése után az udvar intrikusai elsősorban a két augusta közötti ellenérzéseket igyekeztek felszítani. Pulcheria az orthodoxia buzgó követője, Eudokia pedig a monofiziták fő pártfogója volt. 18 Az udvari intrikák azonban nem csökkentették Pulcheria befolyását a birodalom ügyeinek intézésében 437-38-ig. Eudokia 438-ban jeruzsálemi zarándoklatra indult, távozása után Chrysaphius, a főeunuch kerítette hatalmába a gyenge akaratú császárt. Chrysaphius a monofiziták fő szószólója volt. A forrásokból úgy látszik, hogy 438 után Pulcheria visszavonult az udvartól, de az egyházi méltóságok körében továbbra is fontos személy maradt. A római pápák a keleti eretnek tanok, különösen a monofiziták elleni harcukban Pulcheriát tekintették szövetségesüknek. I. Leó pápa az augustán keresztül szerette volna rávenni II. Theodosiust a 449-es ephesosi, ún. „rablózsinat" monofizita jellegű határozatainak érvénytelenítésére. 19 I. Leó pápa és Pulcheria próbálkozásai azonban Chrysaphius ellenállása miatt eredménytelenek maradtak. 450. július 28-án baleset következtében meghalt 11. Theodosius; a dinasztia utolsó élő tagja Pulcheria volt. Diplomáciai mesterfogással rávette a szenátust, hogy Marcianust, egy lelkiismeretes, tehetséges katonaembert kiáltson ki császárnak, aki képes a birodalom érdekeit védelmezni. Mivel a szenátorok nagy része szégyenteljesnek tartotta az Attilának fizetett évi adót és véget akartak vetni a gyűlölt Chrysaphius uralmának, Pulcheria elképzeléseit támogatták. Marcianus császárrá választása után az augusta házasságot kötött vele, és mint az új augustus hitvese, minden energiáját a hit egységének helyreállítására fordította. Tanácsára Marcianus 451-ben egyetemes zsinatot hívott össze, hogy a Krisztus emberi és isteni természetéről (physis) folyó 13 Sozomenos, Church History. The Writings of the Nicene and Post Nicene Fathers, vol. II, Michigan 1957, IX, 1, 2; IX, 3, 1, 2. 14 Seeck, O., Regesten der Kaiser und Päpste für die Jahre 311 bis 476 n. Ch, Stuttgart 1919, 329, az augusta rang mellé a kitüntető nobilissima címet is megkapta. 15 Pulcheria Chalké-ban felállított szobra: Scriptores originitm Constanlinopolitanarum, recen. Preger, Th., Lipsiae 1901 2 , 38,7 (= 165,1); Seeck, i. m. (1919) 329. 16 Sozomenos, i. m. IX, 2. 17 Seeck, O., in RE VI (1952), 906-912; 402 (?)-460 okt. 16, augusta rang 423-ban. 18 Seeck, O., Geschichte des Unterganges der antiken Welt, Stuttgart 19 22 2 , VI, 244-278. 19 I. Leó pápa levele, epistulae 45, in Migne, PL, vol. LIV, col. 883.
