Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
« Christianissima regina et augusta Pulcheria »
heves vitákban az orthodoxia szellemében alkosson dogmát, a monoíizita tanokat vizsgálják felül és mint eretnekséget ítéljék el. A zsinat Chalcedonban október 1 -én nyílt meg; negyedik ülésén — október 25-én — olvasták fel az új hitvallási formulát Krisztus két természetéről (dyophysita dogma). A császári pár jelenlétében hirdették ki, s a benne foglaltakat a jelenlévő püspökök aláírásukkal megerősítették. A történészek egybehangzó véleménye szerint ez a nap jelentette Pulcheria számára egyházpolitikai céljainak beteljesedését : az orthodoxia győzelmét a monofizita tanok felett. 20 A mellképes súlyok ikonográfiái meghatározása szempontjából nem hagyhatók figyelmen kívül ezek a történeti események. A római mérlegsúlyokon a császár, illetve a császárnő képmása az adott súly hitelességét garantálta, ugyanaz volt a szerepe, mint a pénzek előlapján a császár portréjának és nevének. Ismerve Pulcheria aktív szerepét a birodalom kormányzásában, nagyon valószínű, hogy a legtöbb mérlegsúly Pulcheriát ábrázolhatta. Az ismert lelőhelyű augusta-meWképes súlyok Konstantinápolyban vagy a birodalom keleti részein kerültek elő. A keleti és nyugati verdékben vert érmék egyformán forgalomban voltak a birodalom mindkét részében, a hitelesítő és ellenőrzésre szolgáló mérlegsúlyok azonban nem, mivel a keleti és nyugati rész mértékei közt voltak eltérések. 21 Ezt a fontos tényt szem előtt tartva, a mérlegsúlyok ikonográfiái meghatározásánál csak két augusta vehető tekintetbe: Pulcheria és Eudokia. Az egykorú forrásokból viszont egyértelműen látszik, hogy a kormányzásban, törvényhozásban Pulcheriáé volt a vezető szerep. Személyének fontosságára utalnak azok a keleti verdékből kikerült érmek, amelyekre Pulcheria portrét, de Eudokia feliratot vertek. 22 Még az 5. század végén is feltűnik Pulcheria portréja Ariadné augusta (474-517) néhány veretén. 23 A Függelékben felsorolt példányok közül 25 mellképen a theodosiusi dinasztia augustáinak képmásait lehet felismerni, a többi 16 példány esetében fénykép és leírás hiányában nem tudok állást foglalni. A korabeli éremképek vizsgálata alapján 18 mellkép igen nagy valószínűséggel Pulcheriát ábrázolja. Néhány darabot szoros stílusbeli hasonlóságok kapcsolnak össze. A Szépművészeti Múzeum 1. számú példányának csaknem pontos mását a mainzi múzeum anyagában találjuk meg (13. kép, Függelék 23). Eltérés csak magasságukban van — a budapestiéi 16,5, a mainzié 15,1 cm. A mainzi példány arcvonásai alig koptak meg, míg a budapestié igen kopottak. A szoros hasonlóság alapján valószínű, hogy a két darab egy műhelyből, esetleg ugyanazon mester kezéből került ki. Stílusa alapján ehhez a műhelyhez sorolható az isztambuli múzeum egyik példánya (Függelék 11), a londoni Victoria and Albert Museum (Függelék 22) és egy New York-i magángyűjtemény (Függelék 27) egy-egy darabja is. Az utóbbi mellképet csüngődíszes nyakék díszíti, ennek azonban az ábrázolt személy meghatározásában aligha van jelentősége. Mindegyik példányon megtaláljuk a pallán és tunikán elszórt kis bevésett köröket. Az éremképekkel való összehasonlítás alapján ezekben a mellképekben Pulcheria augusta ábrázolásait láthatjuk (17. kép). 20 Schwartz, i. m. (1927) (1. j.), 203-211, irodalommal. 21 Paret, O., Saalburg Jahrbuch 9 (1939) 73 ff; Pink, K., Römische und byzantinische Gewichte, Forschungen und Fortschritte, 1938, 17 ff; Wessel, /. /;. (7. j.) 789-795. 22 Hahn, /'. m. (8. j.) Eudokia vereteinél hívja fel erre a figyelmet, 4. t. 23 Delbrueck, í. m. (1933) 26. t., jobbra lent, Ariadne.
