Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Heqaib sm-pap szobrának töredéke (Láb)jegyzet a krokodil-isten Középbirodalom végi tiszteletéhez

latos istenek (esetünkben ez utóbbi) nem képezhetik egy effajta gondolatmenet alapját.

45 Noha Vercoutter érvelése kifogásolható, hipotézise, amennyiben nem szűkül Szumenura, igaz. Kétségtelen, hogy a Középbirodalom végére a núbiai erődökben — kényszerűségből — kialakult egy expatrióta lakosság. Emberanyaguk legnagyobbrészt valóban Felső-Egyiptomból verbuválódhatott össze: az egyén teljesítőképességét a terep adottságaitól függővé tevő józan katonai megfontolás is ezt kellett hogy diktálja.

46 Szobeknek, Egyiptom e korban birodalmi istenének megjelenése e núbiai emlékeken számunkra tehát nem e letelepültek (vitathatatlanul egyiptomi) származási helyét pontosító adatsorként értékelendők, inkább pusztán e területnek Egyiptom érdekszférájába esését jelzi. Ebben az összefüggésben a fenti töredék kapcsán joggal merülhet fel a kérdés : ha azon birodalom eszmeköréből, amelyben Elephantine köldökzsinórján függtek a núbiai támaszpontok, egészen Núbiáig masírozhatott a dinasztiát védelmező Szobek kultusza, lelhetett-e köztes állomásra e tisztelet Elephantinén? b. Szobek Elephantinén? Nem férhet kétség ahhoz, hogy Szobeket állam-isten minőségében láthatjuk a Heqaib szentély egyik sztéléjén :

47 Noferhotep pecsételő írnok felirata a katarakta triász tagjai után Szobek-Ré, Szumenu urához, majd Amunhoz és ,,az istenekhez, akik Wawat-ban vannak", fordul. Habachi módszere e tárgy feldolgozásánál egy ponton hasonlít Vercoutter-éhez : olyan iránytűként bánik Szobek eme feltűnésével, amelyről leolvasható az állíttató birodalmon belüli hovatartozása.

48 Habachi, néhány kairói sztélé segítségével, Noferhotep aktivitását „Dél feje" (tp rs) uaret-ben és thébai központú működését végül is meggyőzően határolta körül. Mindamellett szerintünk a hüllő isten e sztélén való említésében mégsem a birodalmon belüli hovatartozás, sokkal inkább a birodalomhoz tartozás ténye fejeződik ki ismét. Noferhotep tehát (hivatalosan?) útba ejtve Elephantinéi, a helyi istenek mellett a mindenütt jelenlévő birodalmi istenekről emlékezett meg (utóbbiak közé ezidőben már Amun is besorolható). 45 Vercoutter, i. m. (42. j.) 66: "apart from Ptah-Sokaris and Osiris, the normal funeral gods, all the divinities mentioned on the stela were worshipped in Nubia and can be considered as the local gods of the country (...). It follows that Sobk-Re, Lord of Sumenu, must also be considered as one of the gods specially adored in Nubia, and the Khartoum stela seems to imply that Buhen was the town, or one of the towns, where he was worshipped." Érvelésében eképp elkerülte egy halotti istennel való azonosítás Scylláját, ugyanakkor viszont Kharybdis zátonyára futott egy állami isten helyi istenként való kezelésével. 46 Egy deltabeli már Elephantinén idegenül érezte magát, pl. Szinuhe szökésének indokolatlanságára, a teljes képtelenség érzékeltetésére találja e hasonlatot: „Olyan ez, mint egy álombeli esemény, mintha a deltabeli Elephantinében látná magát, a mocsarak lakója Núbiában" (ford. Dobrovits, A., A paraszt panaszai, Budapest 1963, 33); Sinuhe B 224-226, Blackman, M. A., Middle-Egyptian Stories, 34. 47 Habachi, /. m. (14. j.) No. 53. 48 "(•••) perhaps the owner came from a place where they were the main divinities (...). This may be said of monuments mentioning gods like Sobek and Amun"; 1. Habachi, /'. m. (14. j.) 164.