Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Heqaib sm-pap szobrának töredéke (Láb)jegyzet a krokodil-isten Középbirodalom végi tiszteletéhez

jenek variábilis földrajzi nevénél Sédet-et (Fayum), szinte teljesen kiszorította Szumenu.

30 Jó ideje sejthető volt, hogy az ókori Szumenu Thébától délre, a mai Gebeleintől nem messze feküdhetett. Régészetileg csak 1969-ben sikerült pontosabban behatárolni, miután a Gebeleinnel szomszédos Dahamsa-ban egy Szobek templom maradványa bukkant elő.

39 (Az egyszerűség kedvéért Gebelein nevét az egész körzetre kiterjesztett értelemben, Dahamsát is beleértve, használom.)

10 Az Újbirodalomra datált templom újdonságát egy két medencéből és egy, azokat összekötő folyosóból álló építmény rendszer felfedezése jelentette.'

11 E konstrukció az Újbirodalomban fellendülő élőállat kultuszról alkotott ismereteinket gazdagítja: a medencékben a krokodil-isten élő példányait tartották. Szobeket és Szumenut tartalmazó személynevekre alapozódott egy Középbirodalom végi, Egyiptom—Núbia közötti népességmozgást feltételező elmélet. Vercoutter, egy buheni, 13. din. körüli sztélét

42 vetve össze egyéb alsó-núbiai emlékekkel, olyan egyiptomi telepesek létére következtetett a katarakta erődökben, akik már nemcsak szolgálati idejüket töltötték le Egyiptomon kívül, hanem ott éltek és haltak meg. E letelepülőket a (szumenui) krokodilisten mellett hitet tevő névformáik és a Szobekhez forduló invokációk alapján legnagyobbrészt Felső-Egyiptomból, főcsoportjukat Théba környékéről, leginkább Szumenuból eredeztette. E feltevést szőtte tovább Fisher,

43 aki miután Gebelein térségében még az I. Átmeneti korban egyiptomi nomarchészek zsoldjában álló núbiaiakat ismert fel, a Vercoutter által felvázolt núbiai betelepedést e népcsoport generációkkal későbbi visszatelepedéseként értékelhette, így ezen egyiptianizált, gebeleini núbiaiak leszármazottainak tulajdoníthatta a szumenui krokodil-tisztelet Núbiába vitelét.

44 Ha a 13. din. alatt történetesen nem Szobek szumenui formájának imádata terjedt volna el széleskörűen, fűződött volna a dinasztiához ily szorosan, akkor fenntartások nélkül hihetnénk Vercoutter, a szumenui lakosság egy részének kezébe vándorbotot adó, érvelésének. Mindig is veszélyes teofor nevek alapján viselőjük illetőségére következtetni; különösen a halotti kultuszokkal vagy a királysággal kapcso38 A Középbirodalom, II. Átmeneti kor pecsételőinek Szobek-es elemű királyneveihez l. Stock, H., Studien zur Geschichte und Archäologie der 13. bis 17. Dynastie Ägyptens, Glückstadt 1955, 47-50 és 56-60; Yoyotte, J. BIFAO 56 (1957) 81-95; Dolzani, /. m. (35. j.) 186-191. 39 Bakry, H. S. K., MDIK 27 (1971) 131-146. A thébai régió krokodilkultuszának problematikájához 1. Kuentz, Ch., BIFAO 28 (1929) 113 ff; Sauneron, S., Kérni 18 (1968) 57-78; Petersen, B., Medelhavsmuseet Bulletin 14 (1979) 3-8; Kessler, D., Die heiligen Tiere und der König, Teil I, ÄAT 16, 170-171. 40 Egyszerűsítve, kiterjesztett értelemben használta Fisher, H. G., Kush 9 (1961) 44, 22. j. (Gebelein voltaképpen az ókori Szumenunak, Dahamsa pedig Imiotru-nak felel meg.) 41 Vö. még Geßler-Löhr, B., Die heiligen Seen ägyptischer Tempel, HÀA 21, Hildesheim 1983, 477-488. 42 Vercoutter, J., Kush 5 (1957) 61-69; ő még a 12. dinasztiára datálta, a Khartum 11778 sztélé datálását viszont Smith a 13. din.-ra (vagy kicsivel későbbre) módosította: Smith, i. m. (15. j.) 79. 43 Fisher, i. m. (40. j.) 76-79. 44 Krokodil vagy lényükben csak részben krokodil alakú istenek Núbiáig való eljutása Egyiptom későbbi történetében is megesett, pl. az Újbirodalomban. Még különlegesebb a helyzet a merőéi birodalom egyiptomi gyökerű krokodilkultusza esetében, Zabkar, L. V., ZÀS 102 (1975) 143-153; Hofmann, I., GM 24 (1977) 41-43; uő., Marburger Studien zur Afrika- und Asienkunde, Serie A. Afrika, Bd 17, Berlin 1978, 105.