Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)
Heqaib sm-pap szobrának töredéke (Láb)jegyzet a krokodil-isten Középbirodalom végi tiszteletéhez
meggyengülése ellenére is igyekeztek az alsó-núbiai garnizonokat működtetni, de mind kevésbé nyílt mód arra, hogy az erődöket az egyiptomi hátországból folyamatosan láthassák el. 15 Elephantine és a Heqaib szentély jelentősége ideig-óráig még megmaradhatott: a núbiai erődök felé utazók Heqaib példájából továbbra is meríthettek erőt, de Egyiptom széthullása, a Núbia feletti kontroll elvesztése a II. Átmeneti korban egyúttal pontot tett ennek a gyakorlatnak a végére is. Heqaib kultusza Elephantinén ekkortájt szűnt meg, a példaképet pedig nem vették elő a később újra beköszöntő jobb időkben sem. A Heqaib név 16 legendás óbirodalmi viselője nyomán e névtípus közkedvelt lett a sziget és környéke lakosságának névadásában. Mivel a Heqaib-eket feltüntető egyiptomi emlékek javarésze bizonyítottan elephantinéi (vagy legalábbis felső-egyiptomi) eredetű, 17 ez egybecseng a tárgy vignettájának közlésével. Nagyon valószínű tehát, hogy a szobor állíttatója nem pusztán átutazóként látogatta meg Elephantine egyik — gyaníthatóan Heqaib — szentélyét, hanem maga is a közelben élt és „praktizált" Szobek isten szolgálatában. Töredékünk tömör kivitelezésű (determinatívumokkal és fonetikus komplementumokkal takarékosan bánó) írásmódjának egy sajátos vonására, a hq3-jelnek az /6-jellel való szembefordulására analógiáért a szentély egyik szobrához is fordulhatunk. 18 Mindazonáltal emlékünk személyét nem lehetett azonosítani az eddig publikált Heqaib nevűek körében, 19 kivált azért nem, mivel anyja neve és a titulusa szinte példa nélkül valók külön-külön is az egyiptomi forrásokban. 15 Smith, H. S., The fort/ess of Buhen, The Inscriptions, London 1976; Trigger, B., Nubia under the Pharaohs, London 1976. 16 Beszélő név, 1. Polotsky, H. J., JEA 15 (1930) 194-199 ; Habachi, i. m. (14. j.) 161. Az „aki a szívét uralja" egyiptomi idióma „az J/mralommal rendelkező" kifejezéssel (tükör)lőrdítható. 17 Csak a Heqaib szentély emlékein mintegy 10 Heqaibról esik szó. Elephantinén e nevet olykor egy családon belül többen is felvették. Egy generációs családtagok: I. Szarenput elephantinéi herceg 3 fia esetében a disztinkciót csak a srj, hrj-ib, 0 (kicsi, középső, 0) jelzők adják. Több generációs családtagok: egy feltehetően elephantinéi katonacsalád 6 generációját rekonstruálta Habachi. Történetesen e családfában az egyik Heqaib egy másiknak a dédunokája, 1. i. m. (14. j.) 162. (Egy alsó-núbiai graffitón pedig nagyapa—unoka kapcsolat áll fenn két Heqaib között, 1. Zaba, Z., The Rock Inscriptions of Lower Nubia, Prague 1974, No. 63.). Feltűnő, hogy egy 12-18 din. közé keltezett, elephantinéi papiruszon (Pap. Berlin 10470) három Heqaib is feltűnik egy peres ügy szereplői között, vagy azok filiációjában, 1. Smither, P. C, JEA 34 (1947) 31-34 = Helck, W., Historisch-biographische Texte der 2. Zwischenzeit und neue Texte der 18. Dynastie, Wiesbaden 1975, No. 69, 50-54. Akad azonban néhány olyan Heqaib, akik csak a kataraktavidék tágabb körzetében, vagy Felső-Egyiptomban hagytak maguk után nyomot, sőt kivételesen annyira északra is, mint a Sinai, vagy Gezer, vö. a 19. j. listájával. 18 Habachi,/. m. (14. j.) No. 48. 1S Óbirodalmi Heqaib-ek: Qubbet el-Hawa No. 35 sír tulajdonosa = Pepinaht-Heqaib (Urk. 1. 131 ff.); pap. Berlin. 3, VI (b. Vorders. 3.). I. Átm. kor: BM 1671 sztélé, vö. Polotsky, i. m. (16. j.); BM 1059 sztélé Polotsky i. m. (18. j.) 26,26. magyarázat. Középbirodalmiak: NySzemna, graffito (LD Text V. 20); Wadi Hammamat, graffito (Couyat-Montet, 85-86); 2 szobor a Sinai templomból (Gardiner-Peet, pl. XXII); egy szobor a palesztinai Gezerből (McAlister Gezer II, 311); Mmj kairói sztéléjén e Mmj-nek a követője egy Heqaib (Lange-Schäfer No. 20159); Ineni sztéléje, Berlin 19500, vö. Habachi, L., ASAE 50 (1950) 506; debodi felirat Berlin 1203; hieratikus felirat Montuhotep sírjában ; alsó-núbiai graffitik (Zaba, /. m. [17. j.] No. 45, No. 63; BM EA 2736, Montuemhat, Heqaib fiának tükre (Pharaohs and mortals. Egyptian art in the Middle Kingdom.Catalogue by J. Bourriau, Cambridge 1988, No. 186). A II. Átm. korból: pap. Berlin 10470, három Heqaib-bel 1. Smither, i. m. (17. j.). A Heqaib szentély tárgyain említettek felsorolása: Habachi, /. m. (14. j.) 195-196; összefüggéseik, azonosíthatóságuk a fent idézettek némelyikével és abüdoszi sztéléken szereplőkkel, uott, 161-162.
