Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 77. (Budapest, 1992)

Trinitas in Hominis Specie. Megjegyzések az antropomorf Szentháromság-ábrázolások ikonográfiájához

telműbben érvényre juttassa. Ezek alapján az antropomorf Szentháromság-ábrázolások között megkülönböztethetünk egy horizontális és egy vertikális típust.

28 A kiindulópontot a szenttörténet két eseményének — Krisztus keresztelésének, illetve Ábrahám és a három angyal történetének — ábrázolása jelenthette. A keresztelési jelenet sémájából mindenesetre könnyedén levezethetők a későbbi vertikális Szentháromság-képek,

29 az Ábrahám-történet pedig azoknak a horizontális ábrázolásoknak jelentheti az egyik forrását, amelyek közé a budapesti táblakép is tartozik. A Mózes első könyvében leírt jelenetet (I. Móz. 18.1-12) az egyházatyák — és nyomukban az egész középkor — már korán a Szentháromság kinyilvánításaként értelmezték.

30 Ambrosius talán a legalaposabban járt utána a kérdésnek. Ábrahámról szóló értekezésében így ír: ,,Vide primo íidei mysterium. Deus il 1 i apparuit, et très aspexit. Cui Deus refulget, Trinitatem videt, non sine Filio Patrem suscipit, nec sine Spiritu Sancto Filium confitetur."

31 A klasszikus formulát azonban Szent Ágoston fogalmazta meg, s a későbbi korok szinte kivétel nélkül ezekre a passzusokra hivatkoznak: ,, ... et ipse Abraham très vidit, unum adoravit", 32 „videtis Abraham tribus occurrit et unum adorat",

33 illetve „Nonne unus hospes erat in tribus, qui venit ad patrem Abraham".

34 A szinte valamennyi egyházatyára jellemző gondolkodás alapján (In veteri testamento novum latét, in novo vetus patet) nem meglepő, hogy az Ábrahám-jelenetet is a Szentháromság megnyilatkozásaként fogták fel. Az 1300 körül íródott konstanzi Biblia pauperum részletesen elmagyarázza a hívőknek, hogyan kell értelmezni a jelenetet: „Man liset in dem ersten buche Moysi, daz Abraham sah dry manesnamen daz waren Enjel dy gnome zu syne huze. Der sah dry und bitte eynen an. Diese Enjel beduten dry personen. Daz her eyne anebette gab her zu virsteyn dy einikeit dez Wesens."

35 A klosterneuburgi oltár szárnyas angyalai sem hagynak kétséget a kompozíció értelmezése felől, hiszen az első angyal kezében lévő írásszalagon Szent Ágoston szavai olvashatók: „tres vidit et unum adoravit".

36 Említettük, hogy a korai kereszténység századaiban a művészet az istenség ábrázolhatatlanságáról szóló tan befolyása alatt állt, így a Szentháromság közvetlen képi megjelenítése még hosszú ideig lehetetlennek tűnt. Mégis igaza lehet Wolfgang Braunfelsnek, amikor az Ábrahám-történet ábrázolásaival kapcsolatban a következőket 28 Vö. Stolz, P. A., Theologisches zu Dreifaltigkeitsbildern, Benediktinische Monatsschrift 15(1933)324-25. 29 Vö. Hildburgh, W. L., A Mediaeval Bronze Pectoral Cross. Contributions to the Study of the Iconography of the Holy Trinity and of the Cross, The Art Bulletin 14 (1932) 79 skk. 30 A patrisztika az Ótestamentum három szöveghelyét értelmezte általában a Szentháromságra való utalásként: Dániel három társa a tüzes kemencében (Dán. 3.23); a három szőlőtő a fáraó pohárnokának álmában (I. Móz. 40.9-10); Ábrahám és a három angyal története (I. Móz. 18.1-12). 31 De Abraham, lib. I. (Migne, PL, vol. 14. col. 457.) 32 Contra Maximinum Arianum Episcopum II. XXV. 7. (Migne, PL, vol. 42. col. 809). 33 De tribus viris qui beato Abrahae apparuerunt, Sermones III. (Migne, PL, vol. 39. col. 1744). 31 Uott, Sermones LXXXV. (Migne, PL, vol. 39. col. 1910). 35 Laib, S. P.-Schwarz, D., Biblia pauperum aus Cons tanz, Zürich 1862, XL t. 36 RDK 4, 421, 6. k. 7* 99