Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 76. (Budapest, 1992)

Jó fegyvert, jó szerencsét!

reáliái, hacsak nem hiányoznak, ami érthető is egy ilyen hevenyészett rajznál, minden esetben pontosak. Ennek alapján valószínűtlen, hogy a 4. sz. közepe után készült volna. A csengettyűre vésett szöveg többféleképpen is értelmezhető. Lehet, hogy két ige áll itt fölszólító módban — EVTV%(E)L EVÓTIX(E)L: jó szerencsét és jó fegyvert kívánnak az amulett viselőjének. Az Y elmaradása az V-nek ejtett hangok írásának lebegését tükrözné. Az is lehet azonban, hogy valamelyik szó tulajdonnév, megszólító esetben.

18 Ez lehet Eutykhis, vagy Eutykhios, és Euoplios is. Ez utóbbi, mint név (onoma) nem fordul elő, mint ragadvány-,

19 vagy mint „művésznév" azonban jól elképzelhető, mivel azok jellemzően ilyen képzésűek (1. alább). Iuvenalis 6. szatírájában, a ma hitelesnek elfogadott oxfordi töredék egy bizonytalan olvasatu helyén, talán Euhoplios állt — éppen egy gladiátor neveként.

20 Ez esetben tehát a szöveg jó szerencsét kívánna egy bizonyos Euopliosnak, vagy jó fegyvert egy bizonyos Eutykhiosnak/Eutykhisnek. Bármelyik is a helyes megoldás, a csengettyűre szerencsekívánság (acclamatio) van írva, amilyent ékszerekre, használati tárgyakra szoktak vésni. Ezek közül az EÚTÚ^SL az egyik leggyakoribb, az SIÍÓTTXEÍ, úgy látszik, nem fordul elő.

21 Olyan acclamatio, amelyben EÙTuyéco + egy másik állítmány van, tulajdonnév pedig nincs, alig található.

22 Az EUTÚ/JVH EUÓTTXI. értelmezésnél, amit a rokon feliratok támogatnak, a név lenne szokatlan, az EVÓJIX(E)L EVXV%(E)I esetében pedig, ami a darab egésze alapján a leginkább magától értődő, a szöveg szerkezete. Az EUTÚ^Í, suÓ7iX(E)t, olvasat mellett külön érv nem hozható fel. Ha névnek kell föloldani a szövegben az ErOLTAI szót, feltétlenül beszélő név ez (mint a gladiátoroké általában). Eu(h)oplios Arésnak (és — a gladiátor-neveknél oly 18 Az alábbiakra I. Benseler, G. E. - Pape, W., Wörterbuch der griechischen Eigennamen, Braunschweig 1863-1870; Preisigke, F., Namenbuch, Heidelberg 1922; Solin, H., Die griechischen Personennamen in Rom II, Berlin - New York 1982, 810-812; Mócsy, A., Nomenciator, Diss Pann III 1, Budapest 1983; Fraser, P. M. - Matthews, E., A Lexicon of Greek Personal Names I, Oxford 1987; Solin, H.- Salomies, O., Repertórium nominum gentilium et cognominum Latinorum, Hildesheim 1988. 19 Kubitschek, W., RE II A 2 (1923), s. v. signum, 2448-2455. 20 A kéziratban +Eupholio + van, amit F. Leo 'Euhoplio'-ra javított (Hermes 44, 1909, 602, 1. j; ehhez még Colin, J., AttiTorino 87, 1952-53, 343-348. M. D. Reeve-nek a cikkről írott kemény bírálata; CR 87, 1973, 124-125, ezt a kérdést nem érinti.) A töredékkel foglalkozó legfontosabb munkák eleinte átvették F. Leo javítását (Axelson, B., in Dragma M. P. Nilsson, Lund 1939, 41 ; Griffith, J. G., Hermes 91, 1963, 110, vö. Coffey, M., Lustrum 8, 1963, 179-180). Courtney, i. m. (3. j.) 306 „ideiglenesen" az "Euphono'-l fogadta el (vö. még Freeman, H. A., Latomus 34, 1975, 427), a töredék legutóbbi kiadója, G. Laudizi pedig visszatért a kézirati alakhoz (IIframmento Winstedt, Lecce 1982; non vidi, vö. Bardon, H., Latomus 45, 1986, 410). 21 A téma kidolgozásra vár. A legfontosabb gyűjtések (a CIL, a SEG és az AE indexei mellett - .v. v. acclamatio; acclamation -): Siebourg, M., BJ 116 (1907) 13-15; Zazoff, P., in Antike Gemmen in deutschen Sammlungen (a továbbiakban AGDS) III, Wiesbaden 1970, 224-225; 1. legutóbb: Roueché, Ch., JRS 74 (1984) 181-188. 22 Biztosan két állítmányból állnak az ETTTXI ET/nAOI (1. alább) feliratok. Az ETTTXI ETSEBI (pl. Richter, G. M. A., Catalogue of Engraved Gems, Roma 1956, 120, 602. sz.) kétértelmű, hiszen az Eusebios név nagyon gyakori. Ilyenek még: Diehl, E., RheinMus 62 (1907) 402, 4. j. Ugyanígy eldönthetetlen, mit jelent a Szépművészeti Múzeum egy vadkant ábrázoló, achát gemmájának (ltsz.: 53.77, közöletlen, 18. kép) felirata: ETOHPI. Egyelőre sem egy EvûrjQco ige, sem egy Ev&ijoiog tulajdonnév nem ismert, de a szócsalád meglévő tagjai (sé&^Q-aroç, -tot, -oz; az Evûrjoog név re: Benseler- Pape, /'. m. (18. ifs. v. és REVl A 1 (1907), 1500-1501 ; vö. még 19. j.) alapján könnyen föltételezhető. A gemma tehát kívánhat jó vadászatot, de állhat rajta az is, hogy Euthérios tulajdona. Vaddisznót ábrázoló gemma: Brandt, E. - Schmidt, E., AGDS 1 2, München 1970, 57, 882. sz.