Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
Adalékok Julius Schnorr von Carolsfeld Képes Bibliájának 15. lapjához
replőknek. A budapesti rajzon éppen csak felsejlett, hogy a két csoport között egy keskeny patak húzódik. A müncheni lap már világosan jelöli ezt a természetes választóvonalat. A fő jeleneten mindössze egy, a tartalom szempontjából lényeges változás történt: a felemelt karú nő helyébe prófétaszerü aggastyán került, az elítélő gesztus ezáltal még hangsúlyosabbá vált. Pontosan kidolgozta Schnorr a háttérbeli jeleneteket is: a bal oldalon két férfi és gyermekeit vezető anya halad az égő áldozatot bemutató férfi felé, jobbra harciasabb jelenetnek lehetünk tanúi, várfal előtt koronás uralkodó parancsára egy fegyveres sújt le néhány emberre, közvetlen közelükben pedig kissé talányosan egy táncoló pár tűnik fel. A fametszet (49. kép) hűen követi a rajzot, melyet Schnorr már a metszet szellemében fogalmazott meg, hálós sraffírozással pontos útmutatást adva a majdani kivitelezőnek. Ezáltal a kompozíció egésze elvesztette a budapesti rajzot jellemző frissességet. A kompozíció fejlődését nyomon követve feltűnik, hogy a baljával támaszkodó, jobbjának mutatóujját állához emelő, a nézőnek kissé hátat fordító, sziklán ülő mezítelen ifjú az összes vázlaton lényegében változatlanul szerepel. Kulcsmotívumról van tehát szó, melyhez Schnorr mindvégig ragaszkodott. Előképét a Sixtus-kápolna mennyezetén, a Joel próféta felett ülő igmidóban fedezhetjük fel (50. kép). Rokon az ülésmotívum, a támaszkodó kéz és a lábak tartása, bár Schnorr kissé elfordította az ifjú felsőtestét, s ezáltal lazított a példaképül szolgáló profil kompozíción. Mindkét fiatal atléta termetű, fejüket hosszú, göndör haj — az örök ifjúság tradicionális szimbóluma — koronázza. Michelangelo kutatói rámutattak e sajátos típus antik gemmákon, reliefeken megjelenő eredetijére. 33 A Sixtus-kápolna mezítelen ifjait több művész másolta, beépítette saját alkotásába. Az általunk vizsgált ignudo motívumát használta fel pl. A. Carracci a Palazzo Farnese mennyezetfreskóján és egy Keresztelő Szent János kompozíción. 34 A Sixtus-kápolnát, Raffaello vatikáni Loggiái mellett, Schnorr is példaképének tekintette. Képes Bibliájának egyes kompozícióival bajlódva a régmúlt nagy mestereitől próbált ihletet meríteni. A Teremtéstörténet kapcsán így írt: „Ich würde gern die unnachahmlichen Kompositionen des Michael Angelo und Raphael in aller Demut kopieren und als Anfang meines Cyklus geben, wenn mir's nicht als Unbeschcidenheit erschiene, auch nur in Gesellschaft dieser Männer wenn auch als Untenansitzender, mich zu zeigen." 3 " Jóllehet a Genesis kérdéses részét egyik előd sem ábrázolta, Schnorr mégis Michelangelótól vett át egy motívumot. Éppen ezért szükséges az ignudók jelentéstartalmának vizsgálata is; „mintha átmeneti szellemi lények volnának az istenség és az emberek között" — írja Charles de Tolnay. 36 E. Wind Michelangelo mezítelen ifjait az angyalokkal azonosította, hiszen a szárnyatlan, erőteljes, szép fiatal férfiként megjelenő angyalok megfelelnek az ótestamentumi felfogásnak.^ Az angyalok nemi33 Hekler, A., Michelangelo und die Antike, Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 1 (1930) 213-214, III. t. 3. k.; Tolnay, Ch., Michelangelo II, The Sistine Ceiling, Princeton 1949, 63-66 és 357-358. k. 34 Uott, 66; Posner, D., A. Carracci II, London 1971, 59, kat. 133. 35 Schnorr Briefe, i. m. 294. 36 Tolnay, Ch., Michelangelo. Mü és világkép, Budapest 1975-, 40. 37 Wind, E., Michelangelo's Prophets and Sibyls, Proceedings of the British Academy 51 (1960)57-61.
