Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)

Adalékok Julius Schnorr von Carolsfeld Képes Bibliájának 15. lapjához

ségére pedig mindössze egyszer, az emberek leányainak kapcsán történik utalás — mutat rá Wind teóriáját továbbgondolva Rudolf Kuhn.

38 Az antikizáló szépségeszményt követő angyalábrázolás sajátos reneszánsz ikonográfiái típus. Michelangelo ignudo-jának kompozíciójába emelésével ez a jelleg határozza meg Schnorr másik két ifjú alakjának a felfogását is. A rajz témáját ismerve az angyal-asszociáció még akkor sem hagyható figyelmen kívül, ha a Biblia más jelenetein (pl. Ábrahám és a három angyal) Isten küldötteinek Schnorr hatalmas szárnyakat adott. A szokatlan tárgy ellenére Schnorr könnyen megbirkózott a feladattal. Ötletgazdagságát bizonyítja, hogy megoldása még Bibliája rokon témájú — Benjámin törzse asszonyokat szerez Siló város ünnepén (Bir 21 v. 23) — 83. lapjára (51. kép) sem emlékeztet. Az utóbbi drámai mozdulatokkal, heves gesztusokkal a cselekmény tetőpontját, a nőrablást mutatja be, a 15. lap viszont a várakozásteli pillanatokat ábrázolja. A tervezés alatt a művész úgy gondolta, hogy az egyik lap magyarázza a másikat, és az ábrázolt jelenetek oly szorosan összefüggenek, hogy mindenfajta kommentár fölöslegessé válik. A Képes Bibliában a 15. lap elé Kain nemzetsége és a Henoch nevéről elnevezett város építése (Ter 4,16-17), utána pedig Noé bárkájának építése (Ter 6,13-18) került. E két téma szembeállítása egymással ismeretes az ikonográfiában.

39 A Biblia-magyarázatokban jártas szemlélő hajlik arra, hogy e két jelenet közé ékelt kompozícióban a Szet és Kain utódairól szóló történetet, a vízözön előtti bűnök bemutatását fedezze fel. Schnorr Bibliája azonban a Passavant által előírt nazarénus művészi ideálnak, a közérthetőségnek is meg kívánt felelni, művét nevelő szándékkal széles tömegekhez akarta eljuttatni. A képi ábrázolások öntörvényűségét hangoztatva talán ezért döntött mégis úgy, hogy az előszót Heinrich Merz teológus rövid kommentárjainak kell követniük. A 15. lapról többek között ezt olvashatjuk: „In Seth's Familie war Gottesfurcht und Gottesdienst, und damit stand sie als ein Geschlecht der Kinder Gottes den Kindern der Menschen gegenüber, welche nur sich und der Welt, nicht Gott zu gefallen strebten, gleich wie ihnen nur menschliche Lust und Kunst, nicht die göttliche Liebe und Wahrheit gefiel."

40 Schnorr eszerint Bunsen és a Calwer-kiadó magyarázatával összhangban a Szet törzséről szóló értelmezés mellett döntött. Nem fogadta el azonban Bunsen pozitív felfogását, hiszen kompozíciójának egyes elemei — az égőáldozat felé haladók, az igazi kapcsolatot jelképező egymást átölelő pár és a felemelt kezű öregember — az elítélő jelleget juttatják kifejezésre. Ez az egyértelmű állásfoglalás a Szet értelmezés mellett esetünkben azért is oly lényeges, mert 1857-ben — tehát a kompozíció születése és a kiadás között —jelent meg J. H. Kurz nagyhatású műve, mely határozottan elutasítja ezt a tant.

41 Véleménye szerint indokolatlan a 2. versszakban az „emberek leányai" kifejezést az első versszaktól eltérően értelmezni, ahol a szó a legtágabb értelmében, 38 Kuhn, R., Michelangelo. Die sixtinische Decke. Beitrage über ihre Quellen und zu ihrer Auslegung. Bcrlin-New York 1975, 52-58. Kuhn kísérletet tesz az angyalok osztályának pontos meghatározására és az ignudókat a kerubokkal azonosítja. 39 Pigler, A.. Barockthemen I, Budapest 1974-, 24. 111 Die Bibel in Bildern, i. m. (12. j.) 5. 41 Kurtz, J. H.. Die Ehen der Söhne Gottes mit den Töchtern der Menschen (1857), vö. Westermann, i. m. (2. j.) 71.