Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)

Adalékok Julius Schnorr von Carolsfeld Képes Bibliájának 15. lapjához

porosz trónörökös támogatását próbálta megszerezni hozzá. A terv ezúttal Schnorr miatt fulladt kudarcba, aki elégedetlen volt a már meglévő közel 200 rajzzal, s 1835től megkezdte a római és müncheni kompozíciók átdolgozását.

18 Az elkészült rajzok egy része a stuttgarti Cotta kiadó gondozásában 1850-ben megjelent Bibliában került felhasználásra.

19 Neves nazarénus művészeket nyertek meg a közreműködésre (Overbeck, L. Richter, Steinle), akik közül Schnorr készítette a legtöbb rajzot. E munkát mégis mellékesnek tartotta saját Bibliájához képest, főleg azért, mert az illusztrációk itt a szöveghez csatlakoztak, Schnorr viszont a képek sorozatából álló Biblia mellett kötelezte el magát. A Cotta-féle kiadás jelentősége számára abban állt, hogy ekkor fedezte fel a fametszetben rejlő művészi kifejezőerőt, s döntött véglegesen e technika mellett saját rajzainak a sokszorosítására. Drezdába telepedése után néhány évvel, 1849-50 körül újult erővel folytatta régi terve valóraváltását. A budapesti lap készítésének éve — 1851 — döntő jelentőségű a Képes Biblia történetében. Ismét Schnorr barátja, az akkoriban londoni követként dolgozó Bunsen vállalt kezdeményező szerepet. Április 28-án így írt a festőnek: „Ich kann Dir nicht sagen, wie sehr ich mich Deiner treuen Freundschaft und wahren alten Liebe und Deiner Frische, und freudigen G Ottvertrauens freue.

. . Du solltest nach London während der Ausstellung kommen und Deine herrliche Bibelzeichnungen mitbringen, nicht um sie auszustellen, sondern um zu sehen, ob man hier eine würdige Ausgabe veranstalten könnte."

20 Schnorr el is utazott Londonba, ahol csak részleges eredményeket hozó tárgyalásokat folytatott a Longman kiadóval. Drezdába visszatérvén Ludwig Richter közreműködésével kereste meg a lipcsei Georg Wiegandot, aki német nemzeti ügynek tekintve felkarolta Schnorr kezdeményezését. Bunsent azonban nem csak a vállalkozás üzleti oldala foglalkoztatta: július 7-én keltezett írásában („Gedanken über die weltgeschichtliche evangelische Auffassung einer Bilderbibel für unsere Zeit und die Zukunft") tanácsokkal látta el a művészt.

21 Kéziratában azokat a bibliai helyeket sorolja fel, melyeknek feltétlenül szerepelniük kell az emberiség legrégibb történetének képes ábrázolásakor. Természetesen Schnorr meglévő rajzaiból és a Cotta-féle kiadásból indult ki, nagyobb hangsúlyt helyezett azonban József, Mózes és Józsue történeteire. Javaslatában mindössze öt teljesen új téma szerepelt, és itt találjuk az első utalást a budapesti rajz tárgyára. „Die weltgeschichtlichen Momente der Urgeschichte vor der Fluth" címszó alatt a következőketolvashatjuk: „2 Blätter Fehlen. 1. Die Auswanderung der Kainiten (IV, 16.17)... 2. Die beiden Stämme..." Javasolta még Bábel tornyának és a nyelvek összezavarodásának, Izrael Egyiptomba érkezésének és Mózes halálának ábrázolását. Schnorr elfogadta észrevételeit, és az új témákat beépítette ciklusába. 18 Schahl, í. m. 49. 19 Uott, 56-65. 20 Christian Carl Josias Freiherr von Bunsen. Aus seinen Briefen und nach eigener Erinnerung geschildert von seiner Witwe. Deutsche Ausgabe durch neue Mittheilungen vermehrt von Friedrich Nippold II, Leipzig 1860, 104; vö. Künstlerische Wege und Ziele. Schriftstücke aus der Feder des Malers J. Schnorr von Carolsfeld, Hrsg. von Franz Schnorr von Carolsfeld, Leipzig 1909, 25. 21 A kézirat Schnorr hagyatékában maradt fenn: Drezda, Sächsische Landesbibliothek Mscr. Dresd. n. Inv. 15, Bd. 6, Bl. 244-248. Ezúton szeretném megköszönni Dr. Stein segítségét a budapesti rajzzal kapcsolatos kéziratok rendelkezésemre bocsátásáért. Vö. Schahl, i. m. 70.