Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)

Lienhart Astl műhelyéből származó Krisztus siratása csoport

tősebb műhelyben dolgozott. Szent János evangélista védelmet adó szerepét kiválóan képes hangsúlyozni a síró Mária fölé lendülő, mozgalmas drapériával. Ennek lendülete összhangban van Mária kendőjének dekoratív vonalvezetésével. A három főalakot nagyszerűen egészíti ki Nikodémusnak Krisztust a vállánál megemelő alakja. Jellegzetes motívum a domborművön az, ahogy Nikodemus Krisztus jobb karját hátrahúzza, és egybefogja a halotti lepel végével. Mögötte Arimateai József áll. A csoport jobb szélén Mária Magdolna kenetes edényt tartó, térdelő alakja szerepel. A finoman faragott és a kor divatja szerint öltözött figura feje hiányzik. Mária Magdolna mögött még egy szent asszony áll. Tőle balra pufók arcú groteszk férfialak látható. Ezt az 1975-ös katalógus donátornak nevezi.

5 A szoborcsoport felülete nagy mértékben aranyozott. Főként a köpenyeket díszíti aranyozás, a ruhák különböző színekkel vannak megfestve. Az eredeti aranyozás és festés nagyrészt fennmaradt, bár számos átfestés is látható rajta. Ezek kisebb területeket fednek be, a kopások eltakarására szolgálnak/' Felső-Ausztria rangsorban harmadik későgótikus oltára a hallstatti Mária oltár. Jelentőségében Pacher St. wolfgangi oltára és a kefermarkti oltár után következik.

7 Készülésének ideje 1515 és 1520 közé tehető. A 16. század első két évtizedének fontos műhelye dolgozott rajta, melyből egyetlen név ismert csupán, Lienhart Astlé, aki a Circumcisio domborművet szignálta (32. kép). Ennek a műhelynek legújabb feldolgozását Eva-Maria Vancsa-Tironiek készítette el.

8 Véleménye szerint Astl — akinek névjelzése, mint említettük, fennmaradt — nem volt feltétlenül vezető mester. Hogy azonban a problémakörben ne okozzon zavart, a vezető mestert Astl személyével azonosítja. A kutatásban ugyanis a Lienhart Astl-probléma már határozott fogalommá vált. A disszertáció szerzője egyetért azzal a már a korábbi irodalomban is szereplő feltételezéssel, hogy a mester műhelyének székhelye a salzkammerguti Gmunden volt. Astl működését 1505 és 1523 között lehet követni.

9 A műhely intenzív tevékenysége 1515 és 1520 közé tehető. A késői munkákon már a dunai iskola erős hatása érezhető. Mindazok a hatások érvényesültek benne, melyek a felső-ausztriai térségbe eljutottak, mégis kialakult a műhely jellegzetes stílusa. Az Astl néven számon tartott vezető mesternek sajátkezű művei a felső-ausztriai és salzburgi térségben találhatóak. Stájerországban viszont számos alkotás ismeretes, mely a műhely munkásságából származik. A vezető mester személyes közreműködése Stájerországban a gröbmingi oltárral kapcsolatban feltételezhető. Itt elsősorban a 5 Balogh, i. h. (i A műtárggyal kapcsolatos konzerválási munkák és az első dokumentáció elkészült. 7 Vancsa-Tironiek, E.-M., Flügelaltar in Hallstatt. Ried-lnnkreis 1986. 5. 8 Tironiek, E.-M., Studien zu Lienhart Astl, Phil. Diss.. Wien 1976. Szeretnék köszönetet mondani a bécsi Egyetem Művészettörténeti Intézetének, hogy számomra a disszertáció másolatát elküldte. Ugyancsak köszönetet mondok Dr. Gottfried Biedermann-nak (Graz. Landesmuseum Joanneum), aki 1983-as tanulmányutam alkalmával konzultációjával jelentős útmutatást adott a további kutatásokhoz. Különösen köszönöm Dr. Eva-Maria Vancsa-Tironieknek, hogy két alkalommal is betekintést engedett disszertációjának képkötetébe, és hogy a bécsi Bundesdenkmalamt anyagából fényképeket (32., 33., 37., 40. és 41. képek) küldetett számomra. 9 Tironiek. ;". m. 111; A mester gmundeni székhelyére vonatkozó korábbi fontos irodalom: Holzer, K., Der Bildschnitzer von Gmunden. Beiträge zur Astl-Fragc. Christliehe Kunstblätter 93 (1955) 2. sz. 56-61.