Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 75. (Budapest, 1991)
„A betlehemi gyermekgyilkosság". Megjegyzések Raffaello és Raimondi kompozíciójához
tének pontos feltárásához eljuthassunk: a kétséget kizáró minó'ségi ítéletalkotáshoz ezen a területen ma nincs megfelelő' támpontunk. 5 A budapesti múzeum másik rajza (25. kép), melynek létezését Raffaello rajzairól írt első összefoglalása*"' után Fischel, úgy tűnik, már nem is tartotta említésre méltónak, csak jóval lassabban, bizonytalanságot tükröző számos fenntartással tért vissza a szakmai köztudatba. A betlehemi gyermekgyilkosságot ábrázoló kompozíció — melylyel rajzunk kapcsolatban áll — nem tartozik a fent említett „szürke zónák" egyikébe sem. Raffaello római korszakának elején készült, a művész érett alkotásaként, melyben stílusa már teljesen kiforrott, egyéni, ugyanakkor (feltehetően) még nincsenek említésre méltó tanítványai, rajzmodora tehát — ez lehetne logikus feltevésünk szinte összetéveszthetetlen. A rajzzal kapcsolatos problémák forrása mégis hasonló az előbbiekéhez, bár nem a mester-tanítványi viszony, hanem egy másfajta együttműködés, a festő és grafikus szövetkezése, mely akkor, a maga nemében, páratlanul újszerű volt a reneszánsz művészet történetében. A jubileumi publikációk megfelelő figyelemmel dolgozták fel a Vasari által is kiemelt, nevezetes kompozícióval kapcsolatos tudományos kérdéseket, jellegzetesen visszatérő problémacsoportokat (a kompozíció eredeti rendeltetésének, inspiráló mintaképeinek, a két rézmetszet-változat viszonyának, a készítés időpontjának kérdését stb.), melyek zöme így, megfelelő választ nyerve, vagy éppen eldönthetetlennek minősített nyitottságában, legalábbis egy időre, nyugvópontra jutni látszhatott. A rézmetszetben megörökített, az érett reneszánsz szerkesztési elveit kiérlelten és magas művészi színvonalon megvalósító kompozíciót Raffaello igen gondos munkával készítette elő. A ránk maradt előkészítő vázlatrajzokban tükröződő munkafolyamatot elsőként Fischel rekonstruálta, 7 s elemzését, némely kiegészítésekkel, csaknem a teljes későbbi szakirodalom lényegi változtatás nélkül átvette. Nemrégiben Ames-Lewis a Fischel által összeállított rajz-füzért, a Szépművészeti Múzeum rajzával megtoldva, Raffaello munkamódszerének paradigmájaként mutatta be a festő rajzairól írt monográfiájának bevezetőjében. 8 E rajzcsoporthoz két ponton fűznék néhány megjegyzést: az egyik bécsi és a budapesti rajz értékelésének kérdésében. Fischel és a kérdéssel foglalkozó valamennyi később kutató véleménye szerint is a Betlehemi gyermekgyilkosság első motívuma a vatikáni Stanza della Segnatura 5 Zentai, L., Adalék Raffaello umbriai korszakához, SzMKözl 53 (1979) 261-267. A legfontosabb kiegészítés a kérdés további vizsgálatához: a kompozíció alsó részéhez készült vázlat vagy annak másolata a Louvre egyik rajzában található meg, 1. Ferino Pagden. S., Disegni umbri del Rinascimento da Perugino a Raffaello. Firenze 1982, 110. A budapesti rajzot az elveszett kompozíciótanulmány másolatának tartja: Ferino Pagden, S., in Raffaello a Roma. II eonvegno del 1983, Roma 1986, 14-19, illetve uő., Arte cristiana 73 (1985), 709. sz. 270; továbbá Gere-Turner, i. m. 39-40, és Oberhuber in Knab, E. -Mitsch, E.-Oberhuber. K., Raphael. Die Zeichnungen, Stuttgart 1983, 559. 34. sz., valamint De Vecchi, P., in Raffaello in Vaticano. Milano 1984, 18, az utóbbi nem zárva ki annak lehetőségét, hogy a rajz egy Raffaellótól. Peruginótól és Pinturicchiótól származó elemeket egyesítő kontamináció. Raffaello rajzaként közli: Joannidès, P., The Drawings of Raphael, Oxford 1983, 142, 38. sz. és Ames-Lewis, F., The Draftsman Raphael. New Haven and London 1986, 154, 20. j. fi Fischel, O., Raphaels Zeichnungen, Strassburg 1898, 152, 378. sz. 7 Fischel, O., Raphaels Zeichnungen 5. Berlin 1924, 251-253. s Ames-Lewis, /'. m. (5. j.) 4-8.
