Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
Noferhaut emlékköve
NOFERHAUT EMLÉKKÖVE A múzeum Egyiptomi gyűjteményének több szempontból is igen jelentős darabja az a vörös homokkőből készült nagyméretű emlékkő, amely III. Thotmès fáraó testőrtisztje, Noferhaut tiszteletére készült halála után. 1 Szövege nem tudósít sem az elhunyt származásáról, sem életpályájáról, ezért ezekre vonatkozólag csak következtetésekre szorítkozhatunk. A Noferhaut (Nfrh3wt) „szép oltár" kifejezés ritkán fordul elő személynévként; egy példája a 18. dinasztia korának elejéről ismeretes egy feltárás révén. 2 A Metropolitan Museum of Art 1934-35. évi, Theba nyugati partján folytatott ásatásainak jelentős eredménye volt annak a sírboltnak a feltárása, amely egy helybeli tisztviselő család I — III. Thotmes uralkodása alatt élt tagjai számára épült. W. C. Hayes részletesen ismertette a leleteket, amelyek az elhunytaknak a közepesnél magasabb életszínvonaláról tanúskodnak. 3 A család férfitagjainak két generációja íróvesszővel és fegyverrel egyaránt szolgálta a fáraói udvart. A családfő, Noferhaut 1 Ltsz.: 51.2143; m.: 96 cm; sz.: 50 cm. Lelőhelye ismeretlen. Az emlékkő gróf Waldstein Jánosnak, gróf Széchenyi István barátjának az ajándéka, ő 1869-ben tett utazást Egyiptomban, s onnan gazdag régészeti leletekkel tért haza, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. Waldstein személyéről és kulturális munkásságáról Gaboda Péter kéziratos munkája számol be. Az emlékkő jelentőségét többször kiemelte Mahler Ede a Magyarországon őrzött egyiptomi emlékanyag ismertetéseiben: Arch. Ért. 21 (1901) 1-16; A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Budapest 1902, 92; Trans.Intern. Congr. Orient 12 (Hamburg 1902) 340-341 ; Akadémiai Értesítő 20(1909)473-475; Ungarische Rundschau 1 (1912)206; Budapesti Szemle 322. sz., 1912. 280-293; ZDMG 67 (1913) 37-48; Akadémiai Értesítő 31 (1920) 117-130; Történelmi Szemle 14 (1929) 1-8. A Szépművészeti Múzeum kiállítási Vezetőiben is többször szerepel rövid leírása és fényképe: Oroszlán, Z. Dobrovits, A., Az Egyiptomi Gyűjtemény. 1939, 40-42, XI. t.; Varga, E.Wessetzky, V., Egyiptomi Kiállítás, 1955, 12, VI. t.; 1961-, 29, XXIV, t.; 1967 :| , 30, XV. t.; 1970 4 , 30, XV. t. ; Varga, E., Egyiptomi Kiállítás, 1976, 26, 13. t. Az emlékkő képét közli: A Szépművészeti Múzeum 1906-1956 (szerk. Bacher, B.-Pogány, Ö. G.), Budapest 1956, IV. t.; Brunner-Traut, E.. Die alten Ägypter, Stuttgart 1976'-, 43. t. A hieroglif szöveget közli: Maspero, G., Mélanges d'Archéologie Égyptienne et Assyrienne 1 (1873) 150-151; Urkunden der 18. Dynastie (hrsg. v. K. Sethe), Berlin 1984 (1909), 990-991, fordítása: Übersetzung zu den Heften, 5 16. Berlin 1984, 370. Az emlékkő áldozati ábrázolásának jelentőségére 1. Wessetzky, V., SzMKözl. 42 (1974) 3-12, 107-110. - Ranke névlistájában (Personennamen 1, 199) Noferhaut mint a III. Thotmes korabeli Menheperreszeneb apja és mint a budapesti emlékkő medjai tisztje szerepel. 3 The Metropolitan Museum of Art, Sect. II. Bulletin, 1935, 17-36, beszámoló a thebai ásatásról, amely Noferhaut családfőnek, Hatsepszut hercegnő írnokának családi sírhelyét feltárta. Ugyanennek a személynek szobrát Cassirer, M. tette közzé: JEA 41 (1955) 72-74, XIX. t. A budapesti Noferhaut emlékkő legfontosabb adatait közli Porter-Moss, Topographical Bibliography
