Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 74. (Budapest, 1991)
Maillol Földközi-tenger szobrának antik előképe
is lett volna, mint Maillolra való kétségtelen nagy, irányító hatása: ez maga elég ok arra, hogy mindenkorra helyet kapjon a műtörténetben. Érthető viszont az is, hogy Maillol Gauguint taksálja a legnagyobb modern művésznek" — írta 1911-ben RipplRónai, akinek festészetére Gauguin szintén hatással volt. 25 Berthold Hackelsberger utalt rá először, hogy Gauguin Aha Oe Feii? című képének (1892) 20 ülő alakja (29. kép) és Maillol Földközi-tengerének megformálása között kapcsolat lehet. 27 Elgondolását elfogadhatónak vélte Wendy Slatkin is, aki ugyanakkor felvetette, hogy Manet Reggeli a szabadban című képének központi nőalakja vagy Michelangelo Éjszaka című szobrának kompozíciója is inspirálóan hathatott Maillolra. 28 A kétségtelen formai hasonlóságok ellenére nem ezek közt kell keresni a Gauguin kép és a Maillol szobor előképét. Maillolra görögországi útja során — amelyet 1908-ban tett — a legmélyebb hatást az olympiai Zeus-templom szobordíszei tették : „Ezek a formák, amelyek olyan szépek egyszerűségükben, íme, ez az a szobrászat, amelyet én is szerettem volna csinálni! Erős, élő, eleven... A térdelő harcosok nagyszerűek. A középső alak, Apollón, amelyről azt mondják, hogy remekmű, kevésbé szép, mint ezek a harcosok ... Jobban szeretem Olympia még primitív művészetét, mint a Parthenónt. Ez a legszebb, amit valaha is láttam, ez a legszebb a világon. Ez a szintézis művészete, magasabbrendű, mint az a húsmunka, amelyet mi modernek kutatunk. Ha én a 6. században 29 ezekkel az emberekkel dolgozom együtt!. .. Pheidias az intelligencia csúcsa, soha nem érünk fel ilyen magaslatokra, de nála is jobban szeretem Olympiát... " 30 Maillolnak ez a viszonya a görög szobrászathoz jellemzi helyét a 20. századi szobrászatban is. A kubistákkal közös az elhatárolódás nemcsak a késői görög, hanem a pheidiasi klasszikus szobrászattól is, legföljebb Maillol egyszerűen félretolja magától, amazok szenvedélyesenutasították el. 31 A fentebb idézett „kezdeti korszak"-on (1. 19. j.) azonban Maillol nem az archaikus vagy még korábbi plasztikát értette, hanem az archaikusból a klasszikus korba átvezető ún. szigorú stílust (480-450 k.), amelynek legjelentősebb fennmaradt képviselői az olympiai Zeus-templom szobrai. 32 A Zeus-templom feltárását 25 Rippl-Rónai /. m. (22. j.) 49. 26 Wildenstein, G., Gauguin, Paris 1964, 461. sz. 27 Hackelsberger, B., Maillol-Méditerranée, Stuttgart 1960, 16. 28 Slatkin, i. h. (1979) (2. j.) 187 és a 14. j. 29 Nyilvánvaló, Maillol az 5. századra gondolt. 30 Cladel. i. m. (14. j.) 97. 31 Erre elég két jellemző példa: Ferenczy Béni 1912-13 telén Párizsban többször találkozik Apollinaire-rel Archipenko műtermében. A szobrásziskolában megtartott előadásában a költő kijelentéseivel többször is meghökkentette a jelenlévőket. Miközben a görög, az olasz reneszánsz és a francia gótikus szobrászatot szembeállítja az afrikai négerek igazi szobrászatával, a következőket mondja: „a görögök, akik a szobrászatban a hetedik és a hatodik században némi tehetséget árultak el, a plasztikában az ötödik században félreértették a szobrászat lényegét. . ." (Ferenczy, B., írás és kép, Budapest 1961, 30); Id. továbbá Picasso véleményét: Kahnweiler, D. H., Les sculptures de Picasso, Paris 1949, 2-4 (számozatlan lapok). 32 A szigorú stílust a kubisták sem utasították el, de ahogy Christian Zervosnak, Picasso monográfusának 1934-ben kiadott, az ízlésváltozást jelző „L'art en Grèce" albuma tanúsítja, nem az antik szobrászat csúcsát látták benne, hanem a legvégső pontot, ameddig el lehet menni az elfogadásában: a Parthenónnak mindössze két képet szentel a kötet, az olympiai szobroknak tizenegyet, az archaikus márványoknak viszont közel százat.
