Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)
Pilula crystallina
a XI. századból", következésképp a császárkori theurgia kitűnő ismerője így írja le a chaldaeusok pörgettyűjét (iynx), amellyel megidézték az azokról elnevezett démonokat (iynges). 26 A Görög Anthológia egy epigrammája olyan pörgettyűről ír, „amely képes viszszahúzni egy férfit a tengeren túlról, s ifjakat a hálószobából... ; aranytól tarkálló, átlátszó ametisztből vésett, s közepére puha gyapjúszál van kötve". 27 Az értelmezés bizonytalanságai 28 ellenére is nyilvánvaló az itt leírt tárgyak és a golyók szoros kapcsolata. A budapesti sphaira tehát (mint ahogyan a fönti lista 1-2. darabja is) lehet pörgettyű, 29 amivel szerte a világon előhívják vagy távol tartják 30 a démonokat. Lehet hivatásos varázsló munkaeszköze, lehet azonban egyszerűen pörgettyű mintájára készített amulett (amint az 5. és talán a 4. darab, valamint, alighanem, a Meroving-kori darabok zöme is), tekintve a császárkori mágia dinamikáját, amelynek révén minden hatékony varázselem új értelmet nyerhetett egy másik varázsló kezében. 31 Az ismert lelőhelyű golyók mindegyikét sírban találták, a kristály jellegzetes anyaga csakis túlvilági használatra szánt tárgyaknak. 32 A golyók értelmezése tehát ebbe az irányba is kiterjeszthető. A varázslásról szóló írott antik hagyomány a drágakőből készített golyókat a jövő megmondásának eszközeiként is ismeri. A „kristálygömbökrol" fennmaradt ókori leírások 33 egymástól eltérőek és nem eléggé részletesek ahhoz, hogy biztosan eldönt26 Exposútio oraculorum Chaldaicorum = PG CXXII, 1134 (vö. fent 19, 2. függ.). Vö. még Niképhoros, Sehol, in Synesium „de insomnüs" = PG CXLIX, 540b-c. Psellosról: Zervos, C, Un philosophe néoplatonicien du XI e siècle, M. Psellos, Paris 1920. Az ebbe a csoportba tartozó régészeti leletek között is találni nem gömb alakú tárgyakat: Roes, A., RAE 11 (1960) 34. 27 Anthologie Grecque I, Anthologie Palatine, V, 205, edd. et tradd. P. Waltz— J. Guillon, Paris 1928, 92-93. (vö. fent 19, 3. függ.). 28 A Psellos-szöveg elfogadott értelmezését 1. Lewy, H., Chaldaean Oracles and Theurgy, Le Caire 1956, 249-252 („golden disk"). Ez az értelmezés a iynx más, főleg hellénnisztikus típusainak az ábrázolásain alapul (1. 29. j.). A sphaira azonban, s különösen, amikor jelző nélkül egy tárgy formáját írják le vele, aligha jelenthet „kört". L. Schmidt, J. H. H., Handbuch der lateinischen und griechischen Synonimik, Amsterdam 1968 2 , 570-575. Hasonló nehézséget okoz a Démokritou sphaira (PGM XU, 351-364) értelmezése is (1. Berthelot, M.— Ruelle, C-E., Collection des anciens alchimistes grecs, texte grec, Paris 1888, 23). Annak, aki ezt a kifejezést kyklos értelemben fordítja, meg kell magyaráznia, hogyan írható bele egy körbe a szövegben szereplő három, egyenlő hosszú, kettéosztott számoszlop. A papiruszon a sphairút téglalap ábrázolja. 2B A iynx más típusairól: Hopfner, i. m. (13. j.) 356-359. A pörgettyűről általában: Lang, A., in Hastings Encyclopaedia of Religion and Ethics II, Edinburgh— New York 1909, 889-891, s. v. Bull-roarer. Lehetséges, hogy az ún. hálónehezékek egy része is valójában pörgettyű volt (ezekről legutóbb: Ferrandini Troisi, F., in X. Miscellanea greca e romána, Roma 1986, 91, 3. j. A kérdéshez 1. Plinius, NH XXVIII, 5, 28). 30 Damaskios Diadokhos, Aporiai kai lyseis II, ed. C-Aem. Ruelle, Amsterdam 1966 2 , 95, c. 213 (vö. fent 19, 4. függ.), idézi: Geudtner, O., Die Seelenlehre der chaldäischen Orakel, Mesenheim 1971, 42-47. 31 L. pl. ApCsel 19 : 13. 32 Petrikovits, H. v., Novaesium, Graz 1957, 110-111. és a 36. jegyzetben idézett műveket. 33 A lithomanteiráról: Delatte, A., La catoptromancie grecque et ses dérivés, Liège —Paris 1932; Ganszyniec, R., ÄE XIII, 1926, 771-774, s. v. Lithomantie, és Schamp, J., RBPh 59 (1981)
