Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Az etruszkok világa

AZ ETRUSZKOK VILÁGA Ezen a címen mutatták be Berlinben 1988 őszén azt a kiállítást, amely Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió 24 múzeumában őrzött etruszk tárgyakból válogatta anyagát. A berlini bemutatót az eredeti terveknek megfelelően az anyag hosszú vándorútja követte, amelynek Prága után második állomása volt a Szépművészeti Múzeum. Az 1989. június 30.-szeptember 17. között látható kiállításon nem szerepelt néhány jelentős darab a berlini gyűjteményből, amelynek súlya vagy állapota nem tette lehetővé a szállítást, kiegészült viszont a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből és a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárából, valamint a prágai Nemzeti Múzeumból csak erre az alkalomra kiválasztott darabokkal. A mintegy ezerszáz tárgy bemutatására négy terem állt rendelkezésre a múzeum újonnan helyreállított ún. pergamoni szárnyában, amelynek neve arra utal, hogy a legnagyobb teremben a múzeum alapításakor a pergamoni Nagy Oltár egy részének gipszmásolata állt. A rendezés alapelve történeti volt, de nem az etruszkok történelmét akarta illusztrálni, és nem is csupán művészetük évszázadain akart végigvezetni, hanem elsősorban arra a kérdésre kísérelt meg választ adni, mi teheti aktuálissá mai nézői számára egy kétezer éve eltűnt kultúra világát, melyik az a szín az európai hagyományú kultúra mai képén, amelyet az etruszkok kevertek ki. A rendezés lehetőségei szükségképpen korlátozottak voltak: egy amúgy is csak töredékeiben ismert kultúrát esetlegesen és ma részben túlhaladott szempontok alapján összegyűjtött tárgyakon kellett bemutatnia, amelyek, mint szinte minden múzeumi kiállításon, eredeti összefüggésükből kiszakítva akarva-akaratlanul szemlélésre kínálkozó önálló műtárgyakká váltak. Másfelől a múzeumi kiállítás különleges pozitív lehetősége az, hogy egymás mellett mutathat be időben és térben egymástól elkülönült műveket, egységes képet adhat egy lezártságában már egységesnek is tekinthető kultúráról. A gyűjtés említett sajátosságai révén az anyag elsősorban művészeti jellegű volt, és önként adódott, hogy az etruszk kultúra világába a kiállítás elsősorban művészetének történeti változásain keresztül vezessen be, kiemelve legsajátosabb vonásait, amelyek más-más korszakában és központjában mutatták meg legjellegzetesebb arculatukat. Az I. terem bevezető tárlója az etruszk kultúra kialakulásának mediterrán, itáliai