Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Pulszky Károly emlékkiállítás

PULSZKY KÁROLY EMLÉKKIÁLLÍTÁS Minden kultúrának szüksége van elmúlt történetének ismeretére, hogy helyzetét, feladatait és lehetőségeit világosan lássa. Ugyanez áll a kulturális intézményekre is. S történetükre visszatekintve, kiemelt fontossága van annak, hogy felidézzék azoknak a jelentős személyiségeknek az emlékét, akik az intézmény képét kialakították, új vonásokkal gazdagították, társadalmi tekintélyét megalapozták vagy növelték. Bármilyen hosszú is a sora azoknak, akik ebben az értelemben a Szépművészeti Múzeum „alapító héroszai", több szempontból is Pulszky Károly kívánkozik a névsor élére. Ez indította a Szépművészeti Múzeumot arra, hogy 1988 őszén kiállítással idézze fel emlékét, amely — a kiállításhoz szervesen kapcsolódó emlékkönyv anyagával kiegészítve — megkísérelte a művészettörténeti, a politikai és művelődéstörténeti háttér megrajzolásával bemutatni szellemiségének genezisét, munkásságának és korának összefüggését, életműve utóéletét és máig ható jelentőségét. Pulszky Károly (London, 1853 — Myrtletown, Ausztrália, 1899) apja, Pulszky Ferenc (1814-1897), a kiváló régész az 1848-49-es magyar szabadságharc egyik kiemelkedő alakja volt, akit a forradalom radikális szárnyával való együttműködéséért 1849-ben távollétében halálra ítéltek és in effigie kivégeztek. Emigrációs éveiben születtek gyermekei, köztük Pulszky Károly is. A család 1866-ban hazatérhetett, és Pulszky Ferenc rövidesen a Magyar Nemzeti Múzeum élére került, a magyar kulturális élet egyik vezéralakja lett. Hatalmas műgyűjteményének nagy részétől ebből az alkalomból vált meg. Pulszky Károlyt tehát hajlamain kívül a családi hagyomány is bátorította a művészettörténész-pályára, és ő ennek a századvégen emancipálódó tudománynak a maga korában egyik legjelesebb magyar képviselője lett. Apjával ellentétben nem volt műgyűjtő, hanem egész életét, szuverén gyűjtőhajlamát a magyar múzeumügy szolgálatába állította. Még mielőtt Lipcsében doktorátusát megszerezte volna, húszéves fejjel 1873-ban megkapta első nagy múzeumi feladatát: azzal bízták meg, hogy a bécsi világkiállításon a létesítendő Iparművészeti Múzeum számára eszközöljön vásárlásokat. Pulszky meglepő érettséggel tett eleget a feladatnak. Vásárlásai többségével elsősorban a „craft" hazai forrásgyűjteményét kívánta megalapozni. Tanulmányainak befejezése után az Iparművészeti Múzeum őre lett; több kiállítás szervezésében és katalógusának megírásában vett részt. A legjelentősebb köztük az 1884.