Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Pulszky Károly emlékkiállítás

évi magyar történeti ötvösmü kiállítás volt. Ugyanebben az évben az Országos Képtár igazgatójává nevezték ki. Ebben az állásában érte el legnagyobb sikereit, és ebben kellett meghurcoltatását és bukását megérnie. Az Országos Képtár a Szépművészeti Múzeum jogelődje volt. Pulszky kinevezésekor tartalmazta az Esterházy-képtárat a hozzá tartozó rajz- és metszetgyűjteménnyel, a Nemzeti Múzeumtól átvett képanyagot és néhány jelentős magángyűjtemény adományozás révén megszerzett képeit. Az európai művészeti iskolák történetét kiválóan ismerő igazgató felmérte a gyűjtemény hézagait. Már igazgatói működésének korai szakaszában igyekezett kisebb vásárlásokkal kiegészíteni az anyagot, ennek nagy lehetősége azonban 1893-ban nyílt meg számára. Minthogy pontosan megfigyelte az európai műkereskedelem mozgásait, észrevette, hogy — főleg Olaszországban — átmenetileg rendkívül kedvezőek a műtárgyvásárlás feltételei, és a kultuszminiszterhez e tárgyban írt levelének tanúsága szerint azt is világosan látta, hogy ez a helyzet csak átmeneti, az árak „ismét emelkedni fognak, és pedig az Amerikában a művészet iránt mind hatalmasabban jelentkező érdeklődés következtében előreláthatólag tetemesen". Sikerült a képviselőházzal, amelynek ekkor bátyjával együtt tagja volt, elfogadtatnia a Szépművészeti Múzeum megalapításának tervét, és rábírni, hogy megszavazza a gyűjtemény méltó és érdemi kiegészítésének anyagi fedezetét. A siker egyik fő oka az volt, hogy az ország a magyar honfoglalás ezeréves évfordulójának nagyszabású megünneplésére készült. Erre a célra jelentós összegeket szántak, és a rendezvények sorában kiemelkedő szerepet kapott a kulturális terület. Pulszky 1893 késő őszétől 1896 elejéig olaszországi vásárlóútjai során több száz festményt (köztük egy különleges értékű freskógyűjteményt), rajzot, metszetet és régi szobrot szerzett — az utóbbiakkal megalapította a Szépművészeti Múzeum későbbi szoborosztályát. Az adminisztratív ügyintézés iránti érzéketlenségéből adódó jelentéktelen problémákat azonban 1896-ban politikai ellenfelei az ő és családja elleni támadásra használták fel, amelynek igazi célja az általuk képviselt liberális-demokratikus eszmék lejáratása volt. Az események során politikailag is, szakmailag is, morálisan is a vádlottak padjára került, sőt rövid vizsgálati fogságot is el kellett szenvednie. Bár az ellene lefolytatott eljárás során bűntelennek bizonyult, túlérzékeny idegzetét a méltatlan hajsza annyira megviselte, hogy a végeredményt meg sem várva önkéntes emigrációba vonult Angliába, majd Ausztráliában biztosítási ügynökként dolgozott, s végül helyzetét reménytelennek ítélve Brisbane közelében önkezével vetett véget életének. Ma is ausztrál földben nyugszik. A Szépművészeti Múzeum felépülését és megnyitását nem érte meg. A mintegy nyilvános erkölcsi és tudományos rehabilitációjának szánt emlékkiállítás a rendezés számára adott lehetőségek szerint igyekezett felidézni azt a historizáló kort, ízlést és életérzést, amely Pulszky Károlyt körülvette, és amelynek legteljesebben fennmaradt építészeti emléke Budapesten a Szépművészeti Múzeum épülete. A kiállítás központi célja ebben a környezetben vásárlásainak bemutatása volt. Az oltárok és táblaképek közül az olasz és a németalföldi darabok a múzeum központi Márványcsarnokában kerültek bemutatásra, a függőképek két egymás fölötti sorban elhelyez-