Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)
Újabb meghatározások a rudolfinus rajzművészet körében
dását megszakítva 1588-ban V. Vilmos kíséretében megfordult Prágában. 27 A londoni British Museum Hans von Aachen rajzának kompozíciója és az alakok típusa főként a velencei művészetből nyert impulzusokra vall. Az alakoknak két egymást keresztező diagonális tengelyre felfűzött elrendezése éppen úgy Veronese művészetét idézi, mint a gazdag redőzetű, dekoratív ruhák. 28 Az idős férfifejek Tintoretto és Veronese típusaira emlékeztetnek, csak a Madonna keskeny, finom arca utal Parmigianino hatására, feltehetően Frederik Sustris közvetítésével. Hans von Aachen művészetének kialakulásában a velencei hatások jóval hangsúlyosabbak, mint a többi rudolfinus mester esetében. A művész 1574-es itáliai útja során ebben a városban állomásozott először. Rómából visszatérve ismét ott tartózkodott rövidebb ideig, és 1588 folyamán feltehetően újból ellátogatott Velencébe, mint ahogy végleges prágai letelepedése után is megfordult e városban. II. Rudolf gyűjteményének Tintoretto és Veronese képei is újabb és újabb impulzusok forrását jelentették számára. A Királyok imádása rajzstílusán érződik a velencei festőiség hatása : a tónusárnyalatokban gazdag lavírozás és a differenciált belső rajz erősebb hangsúlyt kapott a körvonallal szemben, amely nem határolja le élesen a formákat. Kétségtelen, hogy Hans von Aachen rajzstílusának kialakulására a római évek voltak döntőek, mégpedig főként Jan Speckaert hatása, a római impulzusok azonban átszövodtek a velenceiek által megerősített festői érzékenységgel. A londoni rajz jelentőségét az a körülmény növeli, hogy Hans von Aachentói mindeddig viszonylag kevés metszet-előkészítő rajz ismeretes, A metszettel összevetve megállapíthatjuk, hogy Sadeler hűen követte a főfigurák rajzát, lényegesebb eltérések csak az arcoknál tapasztalhatók : legfeltűnőbb a Madonna túl fiatalos, lányos arcának idősebbre, kerekebbre változtatása. A háttéri lovasfigurák ábrázolásánál a metsző több szabadságot engedett meg magának — igaz, erre a nagyon vázlatos eló'rajz is biztathatta. A római Gabinetto Nazionale delle Stampe rajzgyűjteményében a 16. századi olasz ismeretlenek között szerepel egy női szentet ábrázoló vörös krétarajz (22. kép), 29 amely szorosan kapcsolódik Bartholomäus Spranger négy női szentet ábrázoló, 1585 körül készült festménysorozatához. A Szent Borbála (Karlsruhe, Staatliche Kunsthalle), Szent Katalin (Berlin— Dahlem, Staatliche Museen Preussischer Kulturbesitz) fatáblára készült színes olajfestmények, valamint az ismeretlen női szent és Szent Margit (mindkettő Rzmberk, Statni Zamek; 23—24. kép) grisaille képek 30 DaCosta Kaufmann feltételezése szerint a wilnói Szent Orsolya szárnyasoltár belső és külső szárnytábláit alkották egykor. 31 A rajznak e képekhez fűződő kapcsolatát a téma azonosságán kívül a térdalakos megoldás, a beállítás, az öltözet és a mártíromság attribú27 Fucikova, i. h. 135-136. 28 Piovene, G., L'opéra compléta del Veronese, Milano 1968, 165a. 29 Scat. 27 bis, FC 125651, „16. századi olasz művész" : Női szent, vörös kréta, 102x94 mm. 30 DaCosta Kaufmann, Th., Lécole de Prague. La peinture à la cour de Rodolphe IL, Paris 1985, kat. 20-27, 20-28, 20-29, 20-30. sz. 31 DaCosta Kaufmann, /'. m. Kat. 20-24. sz.
