Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Újabb meghatározások a rudolfinus rajzművészet körében

társainál általában tehát nem passzív befogadást, hanem a képesség aktivizálásának módszerét is jelentette, természetesen a tehetség erejétől függően. A római másolatra visszatérve, további kérdés, hogy milyen előkép alapján készülhetett: magáról a freskóról, Marcantonio Raimondi 1517-20 közötti rézmetszetéről,

9 vagy a freskóhoz kapcsolódó vázlatról, illetve annak másolatáról? Raimondi metszete annyira kemény, a fény-árnyékok annyira élesen kontrasztosak rajta, hogy nem jöhet számításba előképként. A freskó másolása sem valószínű, mivel kisebb eltérések tapasztalhatók a két mű között (pl. a felhő ábrázolásánál). A másolat rajzi jellegzetességei inkább arra utalnak, hogy előképe is rajz lehetett: a test finom modellálása emlékeztet Raffaello és köre vázlataira, amelyek a Villa Farnesina freskóihoz készültek. A Grácia hátfigurájának előkészítő vázlata ma már nincs meg, de Windsorban ismeretes egy, a három Gráciát és Ámort ábrázoló vörös kréta rajz,

10 a feltételezett Giulio Romano-féle eredeti vázlat kópiája. A Raffaello körben igen sokat másolhatták Raffaello és tanítványai híressé vált figuráit.

11 Feltehetően Heintz számára könnyebben hozzáférhető volt egy ilyen — az eredeti vázlat utáni — hű másolat, mint maga az eredeti rajz. Heintz eddig ismert — antik szobrok és olasz mesterművek utáni — másolatai azt bizonyítják, hogy két itáliai tanulmányútja során elsősorban a plasztikus, karakteres mozgásban vagy tartásban ábrázolt egyes alak kötötte le figyelmét. Ezekből a másolatokból az is világossá válik, hogy igen hamar kialakította azt a technikai-művészi eszköztárat, amelynek következtében a másolatok egyénisége bélyegét hordozó művészi interpretációkká váltak. Erre világít rá a következő újonnan talált, Michelangelo utáni kópia. A Rómába sereglő olasz és északi művészek körében Raffaello és Polidoro mellett Michelangelo alkotásai voltak különösen népszerűek, csodálat és tanulmány tárgyai. Heintztől már eddig is ismeretes volt néhány Michelangelo művei utáni rajzkópia,

12 amelyhez most egy újabb járul : a Cappella Sistina mennyezetfreskójának egyik alakja, a Sybilla Delphica után (Wien, Akademie der bildenden Künste, 14. kép).

13 A rendkívül határozottan körvonalazott, plasztikus figurát erőteljesebb fény-árnyék kontraszt jellemzi, mint a római Gabinetto Nazionale női hátaktját. Heintz az élesebb kontraszt révén kívánta érzékeltetni a michelangelói figura plasztikus erejét, de a finom, minuciózus kidolgozás következtében az alak mégsem robusz9 The Illustrated Bartsch 27, The Works of Marcantonio Raimondi and of his School (Ed. Oberhuber, K.), New Haven 1978, kat. 344 (257). 10 Popham, A. E.

—Wilde, J., The Italian Drawings of the XV and XVI Centuries in the Collection of His Majesty the King at Windsor Castle, London 1949, 830. 11 Shearman, J., Die Loggia der Psyche in der Villa Farnesina und die Probleme der letzten Phase von Raflaels grafischem Stil, Jahrbuch der Kunst historischen Sammlungen in Wien 60 (1964) 59 skk. 12 Zimmer, /. m. (2. j.) A 23, 58. k.; A 24, 19. k.; A 25, 60. k. 13 Ltsz. 2324 „16. századi olasz művész": Sybilla Delphica, vörös és fekete kréta, 281 X 175 mm. (J. Q. van Regteren Altena professzor Federigo Zuccarinak attribuálta a rajzot). Ezúton is köszönetet mondok Ulrike Jenni kolléganőnek a küldött fényképekért és a publikálási engedélyért.