Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 73. (Budapest, 1990)

Újabb meghatározások a rudolfinus rajzművészet körében

fekete és vörös krétával készült rajz Heintz másolata a Sala di Psiche egyik Grácia alakja után a Cupido és a három Grácia kompozícióból, amit a terem egyik csegelyén Giulio Romano kivitelezett (12. kép).

3 A lágyan hullámzó, folyamatos, helyenként megvastagított körvonalak, a finom átmeneteket érzékeltető fény-árnyék modellálás, valamint egyes részletek, így a szem rajza alapján e lap egyértelműen Joseph Heintz Rómában készült másolataihoz kapcsolható. Legközelebbi analógiaként a monogrammal jelzett Két géniusz edényekkel (11. kép) és a vele összefüggő Repülő géniusz címerrel és sisakkal (mindkettő Wien, Albertina)

4 című lapokat említhetjük, amelyek szintén a Villa Farnesina Amor és Psyche történetét megörökítő freskóiról készültek : a lakodalmi jelenet egyik részletéről, illetve az egyik ablaknál lévő pendentif figurájáról. Ezek a Jürgen Zimmer által 1585-87-re datált rajzok szintén fekete és vörös krétával készültek, az árnyékolást a finom párhuzamosok mellett a szétdörzsölt vonalak foltjai képezik, amelyek a testformák hasonló fokú plaszticitását eredményezik és éppen olyan jól érzékeltetik a bőrfelület életteli puhaságát, mint a római lapon. Motívumát és rajzmodorát tekintve rokonság fűzi a római rajzot Heintz 1594-ből való Venus és Amor (Cambridge, magángyűjtemény) krétarajzához is (13. kép),

5 amelynek Venus alakja a Sala di Psiche egy másik női hátalakjából, a lakodalmi jelenet Omphaléval azonosított női hátfigurájából eredeztethető.

6 Lehetséges, hogy Heintz erről a nőalakról is készített másolatot, a motívumot ugyanis a cambridge-i rajzon kívül Amor búcsúja Psychétől festménye (Nürnberg, Germanisches Nationalmuseum) nőalakjához is felhasználta.

7 A római freskó Omphale hátalakjához ismeretes Giulio Romano vázlata (Haarlem, Teyler Museum),

8 amelyhez viszonyítva Heintz cambridge-i krétarajza tükörképes és a mintaképpel való nyilvánvaló kapcsolat ellenére önálló, saját művészi célkitűzést megvalósító alkotás. A reneszánsz szellemében fogant raffaellói alak itt correggieszk és baroccieszk elemekkel átszőtt mozgalmas,érzéki felülethatásra törekvő, prebarokk figurává alakult, amelynek egyéni stílusjegyei jól felismerhetők. A cambridge-i rajz világosan jelzi az olasz példaképek felhasználásának módját, s érzékelteti a másolatok szerepét jelentőségét az egyéni formanyelv kialakításának folyamatában. Heintz soha nem vett át egy-egy figurát, részletet teljes egészében, hanem a sokfelől nyert impulzusokat saját művészi célkitűzésének megfelelően átalakítva olvasztotta egybe. A másolás kiindulópont, de egyben arra is szolgált, hogy a művész kibontakoztathassa saját teremtőerejét, hogy a nagy példaképek invencióinak analógiájára, vagy éppen a mintaképet saját eszményeivel összemérve, „felülbírálva" új tartalmi és formai megoldásokra találhasson. A másolás Heintznél, mint kor3 FC 129827-Vol. I. 1, „16. századi olasz művész": Női hátakt, vörös és fekete kréta, 220X 158 mm. A küldött fényképekért és a publikálási engedélyért ezúton is köszönetemet fejezem ki a gyűjtemény munkatársainak. 4 Zimmer, i. m. Kat. A 32, 66. k.; A 31, 65. k. 5 Zimmer, i. m. Kat. A 48, 85. k. 6 Hartt, F., Giulio Romano, New Haven 1958, 40. k. 7 Zimmer, J., Joseph Heintz der Altere als Maler, Weissenborn 1971, kat. A 13, 35. k. 8 Joannides, P., The Drawings of Raphael, with a Complete Catalogue, London 1983, kat. 402.