Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)
20. századi új szerzemények a Grafikai Gyűjteményben
Hazai magángyűjtemények szolgáltak forrásul olyan század eleji francia rajzok és metszetek megszerzésénél is, mint Edmond Aman-Jean Fürdőző nő című pasztellje, Marie Laurencin akvarellje (Fiatal lány arcképe legyezővel), Amedeo Modigliani Karinthy Adát ábrázoló 1912-es ceruzarajza. A nagy magyar író, Karinthy Frigyes húga az 1910-es években Párizsban tanult festeni, a róla készült portrét ekkor készítette Modigliani. Az arckép Modigliani archaizáló stílusú szobraival áll rokonságban (31. kép). A francia grafikák (Georges Braque, Jacques Villon, Fernand Léger, Amédée Ozenfant művei) közül kiemelkedik Braque monotípiája, amely 1960 körül készült festményeinek szinte valamennyi motívumát belefoglalja a kompozícióba. A közép-európai expresszionizmus képviselői közül Mattis-Teutsch János ma már festményekkel, szobrokkal, rajzokkal és grafikákkal megfelelően van képviselve a gyűjteményben. Továbbra is megoldandó feladat azonban a Bauhaus magyar és külföldi munkatársai egyelőre meglehetősen szegényes anyagának gyarapítása. Fontos lépés volt ezen a téren, hogy néhány éve Moholy Nagy László művei közül tíz, 1917 körül postai levelezőlapra vázolt rajzát sikerült a múzeumnak megvásárolnia. Nagyot léptünk előre a klasszikus orosz avantgárd bemutatása terén. A már korábban gyűjteményünkbe került egy-egy 1919-ben készült Alexandr Rodcsenko és Varvara Sztyepanova rajz mellé újabb rajzokat és metszeteket vásároltunk meg: Rodcsenko ugyancsak 1919-ben készült vonalkompozíciója (32. kép), valamint 1939ből és 1941-ből származó művei (Piros sapkás lány, Kompozíció) alapján plasztikus képet nyerhetünk azokról a változásokról, amelyek három évtized alatt játszódtak le művészetében. Az orosz avantgárddal való együttműködésből született Mácza János színes ceruzával megrajzolt színpadi kompozícióterve. A tízes évek orosz könyvművészetének remeke Jurij Annyenkov kiállított illusztrációsorozata, amely Alexandr Blok Tizenkettő című verseskötetéhez készült 1918-ban Pétervárott. A metszeteket is tartalmazó művészi könyvek között igazi szenzációnak számít a kiállításon Vaszilij Kandinszkij Csengések (Klänge) című műve. Dr. Reuter Camillo pécsi orvos gyűjteményében féltve őrizte évtizedeken át a jelzett és számozott kötetet, amely 12 színes és 44 fekete-fehér fametszetet tartalmaz. A Piper und Co. Verlag rendelte meg a művésztől 1912-ban. A klasszikus orosz avantgárd alkotások megszerzésével párhuzamosan igyekszünk kialakítani egy gyűjteményt az 1960-as, 70-es és 80-as évek szovjet neoavantgárd művészeinek rajzaiból, grafikáiból. Az 1960 körül indult művészgenerációval és az Hja Kabakov vezette ún. moszkvai romantikus konstruktív iskola ifjú képviselőivel közvetlen kapcsolat alakult ki. Részben ennek köszönhető, hogy 1987-ben gyűjteményünkbe került Vlagyimir Jankilevszkij több munkája, Hja Kabakov litográfiája, Francisco Infante fotográfiái és Vadim Zaharov 24 rajza. Francisco Infante fotói jól egészítik ki German Karginov donációját: Alexandr Rodcsenko 11 eredeti fotográfiáját. A legújabb művészet gyűjtését ugyanis természetszerűleg ki kellett terjeszteni a fotográfiára is. Az elmúlt egy-két évben a kelet-európai avantgárd számos más művészével is sikerült a múzeumnak kapcsolatba lépnie. A német Wilhelm Müller, a szlovák Josef Jankovic, Rudolf Sikora és Jifi Valoch, az észt Jüri Arrak és Malle Leis most kiállított munkáinak megszerzése csupán a kezdeti lépéseket jelenti egy olyan sorozat kialakításához, amely hiteles képét adja az 1960 óta eltelt időszak kelet-európai avantgárd mozgalmainak. Jóval nehezebb a helyzet a háború utáni évtizedek nyugat-európai alkotásainak megszerzése terén. Magyarországi kiállítása alkalmával vásároltuk meg Gérard TitusCarmel 1975-ös, korainak számító ceruzarajzát (Csomó, 35. kép), és hasonló alkalommal ajándékozta gyűjteményünknek grafikáit a Zero csoport tagja, Adolf Luther, valamint Erich Hauser szobrászművész is. A. R. Penck magyarországi tartózkodása alatt 1976-ban festette azokat a temperakompozíciókat, amelyek Ernesto Tatafiore
