Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 72. (Budapest, 1990)

Az Andokidés-festő új csészéje

LIVIO AGRESTI RAJZAI A VATIKÁNI SALA REGIA FRESKÓJÁHOZ Graham Smith „A Drawing for the Sala Regia" című cikkében Orazio Samacchini egy újonnan meghatározott rajzát publikálja, és segítségével igyekszik megerősíteni a terem egyik freskójának mindmáig fenntartásokkal elfogadott attribúcióját.

1 A kérdéses kompozíció a terem keleti falának legdélibb, a forrásokban „porta dell'Aula delle Benedizioni"-ként megnevezett ajtaja felett helyezkedik el, témája: I. Ottó visszaadja az egyháznak elrabolt birtokait. Ugyanezen a falon, az észak felé eső ajtó sopraportáját a szakirodalom csaknem egyhangúlag a forlii származású festő, Livio Agresti (1510 k.-1579) művének tartja.

2 Ehhez a freskóhoz több előkészítő rajzot ismerünk: egyikük az utóbbi években kétszer is közlésre került, kettő közülük, bár a kutatók egy része előtt ismert, publikálatlan; az utóbbiakhoz harmadikként most a Szépművészeti Múzeum egy újonnan meghatározott rajzát sorolhatjuk. Együttes közlésük talán nem minden tanulság nélkül való Agresti stílusfejlődésének, művészi forrásainak jellemzéséhez, s ugyanakkor apró, de érdekes adalékul is szolgálhat a művészettörténeti kutatásban felhasznált történeti forrásanyag megbízhatóságának kérdéséhez. A Livio Agresti által festett freskókompozíció (24. kép) témája: Aragóniái Péter felajánlja királyságát III. Ince pápának. A kompozíció bal oldalát lezáró lándzsát tartó harcosalakhoz készült részlettanulmányt a korszakkal foglalkozó legújabb irodalom Philip Pouncey és Konrád Oberhuber meghatározásaként közli,

3 miközben megfeledkezni látszik a római és firenzei késő reneszánsz festészetet feldolgozó klaszszikus munka szerzőjéről, Hermann Vossról, aki a rajzot Agresti műveként már 1920ban felfedezte.

4 A budapesti Szépművészeti Múzeumban található rajz (22. kép) számos vonásában igen közel áll a bécsi alaktanulmányhoz.

5 Ez a rajz ugyancsak a freskó bal oldalához készült, a lándzsás harcos alakja feletti csoport részletes kidolgozásaként. A kompozíció bal oldalának megfelelő lezárása Agrestit láthatóan élénken foglalkoztatta —• amint ezt a firenzei Uffizi külön az itt látható összes alakhoz készített vázlatrajza (21. kép) is bizonyítja.

0 Mind a budapesti, mind pedig a bécsi rajz fekete krétával készült, nagymértékben kidolgozott, szinte másolatrajzszerúen tiszta tanulmány — ezt a hatást a mindkét rajzon keretszerúen meghagyott üres 1 The Burlington Magazine 118 (1976) 102-106. 2 Művészetéről a legújabb és legteljesebb összefoglalás: Spazzoli, F., Livio Agresti. Attualitá di un piccolo maestro, Studi romagnoli 23 (1972) 63-96. 3 Bécs, Albertina, ltsz.: 2033 (S. B. 77). Fekete kréta, 488x177 mm. Gere,.!., Il manierismo a Roma, Milano 1971, 89; 23. k. és Gli affreschi di Paolo III a Castel Sant'

Angela. Progetto ed esecuzione 1543-1548. Cat. Museo Nazionale di Castel Sant'Angelo, Roma 1981-1982, 93. sz. 4 Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz 2, Berlin 1920, 552, 2. j. 5 Grafikai Osztály, ltsz.: K 58.694. Fekete és kevés fehér kréta, 184x204 mm. 6 Gabinetto disegni e stampe degli Uffizi, ltsz.: 12126 F. Kevés fekete kréta, toll, barna tinta, lavírozva, 228x79 mm. A rajz fotójáért és az Uffizi rajzgyűjteményében folytatott kutatásaim szíves támogatásáért Annamaria Petrioli Tofaninak ezúton mondok köszönetet. St