Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
A Szépművészeti Múzeum 1985-ben
duisburgi múzeum bocsátotta rendelkezésünkre (január 18.-március 3., rendezte Cifka Péterné). A másfélszáz alkotás, köztük öt életnagyságú bronzfigura, teljes áttekintést nyújtott az életműről. A „barokk csarnok" tágas tere kiválóan alkalmas volt a kronológia szerinti rendezéshez, az egyre zaklatottabb lelkiállapotot tükröző, egymásból szervesen kibontakozó alkotóperiódusok töretlen bemutatásához. Kezdetben a pályaív lassan emelkedik, 1910-től a hivatás és a magánélet gyötrő kétségeinek, a világháború nyomasztó élményeinek hatása alatt meredeken tör fölfelé, majd hirtelen zuhan a mélybe: az önként választott halálba. Az 1910-es Női tor/ó még Maillol boldogságot ígérő telt idomú asszonyait idézi, olyan alkotás, amely Lehmbruck szerint „őriz valamit a teremtés első napjaiból, a föld szagát, úgy is mondhatnánk, valami állatit". Nyolc évvel később készült remeke, a Gondolkodó feje kézzel, önportré. A megoldhatatlan lelki és sorsproblémák szinte szétbomlasztják a mellszobor tömegét, feltúrják felületét, a gondolatokkal viaskodó arc feszültsége az összefüggésből kiszakított kéz önmarcangoló mozdulatával lesz teljes. A szobrokon megfigyelhető tematikai és stiláris változások párhuzamosan jelentkeznek rézkarcain és a Magyarországon eddig ismeretlen festményein. A sok látogatót vonzó kiállításhoz a Wilhelm Lehmbruck Múzeum munkatársai tartalmas katalógust állítottak össze. A francia festészet klasszikus szétzada c. kiállítás (március 5.-április 14., rendezte Sylvain Laveissiere és Szigethi Ágnes) 17. századi festményeket mutatott be a párizsi Louvre, a budapesti Szépművészeti Múzeum és az alábbi francia vidéki múzeumok anyagából: Arras, Musée des Beaux-Arts; Beauvais, Musée départemental de l'Oise; Bourges, Musée du Berry; Compiègne, Musée Vivenel; Dijon, Musée des BeauxArts; Dunkerque, Musée des Beaux-Arts; Le Mans, Musée de Lessé; Les Andelys, Musée Municipal Nicolas Poussin; Nancy, Musée des Beaux-Arts és Musée Historique Lorrain: Troyes, Musée des Beaux-Arts. A 35 kölcsönzött és 11 saját festményből álló tárlat a korszak francia festészetének fő vonulatát, a klasszicista törekvéseket volt hivatva szemléltetni. A budapesti Apolló és a múzsák, valamint a két allegorikus kompozíció a legmagasabb színvonalon képviselték Simon Vouet Rómában beérett, az itáliai barokk eredményeit bőségesen felhasználó művészetét. Stílusa széles kisugárzásáról tanítványai, Dorigny, Dauphin, Poerson munkái és Le Sueur fiatalkori kompozíciója tanúskodott. Az Itáliában dolgozó nagy franciák közül Poussin három jelentős művel szerepelt: a korai, még velencei ihletésű Bacchus gyermekkorával, a szigorú, drámai stílusát teljes kiforrottságban mutató Saphir halálával és a patetikus Coriolanusszal. Claude Lorraintől a Louvre Táj Parisszal és Oinonéval c. képét ismerhette meg a magyar közönség. Bourdon és Philippe de Champaigne jelentős művei mellett nagy hangsúlyt kapott a kiállításon a negyvenes évek párizsi atticizmusa, Stella, Le Sueur és La Hyre alkotásai. Utóbbi mestertől a Bétheli gyermekek halála a kiállítás egyik legkiemelkedőbb műve volt. Időben az akadémikusok, vagyis az Akadémia tagjaként működő festők alkotásai zárták a kiállítást: Le Brun, Mignard, Loir, Coy pel és Colombei képei. Nemcsak az 1985-ös év, hanem a múzeum egész eddigi történetének kiemelkedő eseménye volt az Olasz hét alkalmából megrendezett, a nápolyi Művészeti és Kulturális Javak Főigazgatósága által összeállított kiállítás, A nápolyi festészet aranykora, 17-18. század (június 11.-július, rendezte Roberto Middione és Nyerges Éva). A nápolyi múzeumok, egyházi és magángyűjtemények száz remekművéből rendezett kiállítás a 17. század elejétől, a spanyol alkirályok korától az 1700-as évek végéig, a Bourbon királyi család uralkodásának szinte utolsó időszakáig a kiváló barokk és rokokó mesterekben bővelkedő festészeti iskola teljes panorámáját adta (100. kép). A múzeum földszintjén négy termet foglalt el az impozáns anyag, amelynek 17. századi részét 1982-től már bemutatták Londonban, Párizsban és Washingtonban is. A kiállítást