Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Sebastiano Galeotti-rajzok Chicagóban és Budapesten
Scotti Hercules tetteit ábrázoló freskóit a modern szakirodalom és a guidák nem említik, talán már nincsenek meg. Elkészülésük azonban kétségtelen, Ratti nem sokkal Galeotti halála után, szintén festőként működő fiai életében írta a művész életrajzát. Kronológiáját azonban fenntartással kell kezelnünk, amint az már más esetben is bebizonyosodott. Genovában a művész 1729-1737/38-ig tartózkodott és valóban — többek között — Piacenzába is eljárt innen festeni. Annak azonban, hogy itt több művet hagyott hátra, részben az a magyarázata, hogy ebben a városban már pályája korábbi szakaszában is dolgozott. Az újabb archivális kutatások feltárták pályakezdésének, az 1710-es éveknek fontos dokumentumait, amelyek bizonyítják, hogy a korábbi elképzeléssel szemben 1710-ben nem Pármába, hanem Piacenzába ment és családjával együtt 1717-ig itt tartózkodott. Pontos lakhelyei is ismertek ebből az időszakból. 18 1716-1717-ben a San Martino in Borgo egyházkerületben, Antonio Scotti gróf palotájában lakott. Kézenfekvő tehát az a feltételezésünk, hogy ez az a palota, amelyet Ratti említ, és valószínű, hogy a Hercules tetteit ábrázoló freskókat akkor készítette, amikor itt lakott. Ezt a korai datálást támasztja alá a chicagói kompozícióvázlat rajzmodora is, ami éppúgy főként egyik korai inspirátora, Sebastiano Ricci hatására vall, mint a hozzá közelálló New York-i Bacchus és Ceresé 19 (85. kép). Az alakok nyújtott testarányait fokozza a fejek kis mérete és az alulnézeti ábrázolás folytán előtérbe került lábak nagysága. Nemcsak az összhatás rokonítja a chicagói rajzot a New York-ival és a firenzeivel, hanem a részletformák rajza is: a lehajtott fejek hosszú szemvágásukkal, az izmos karok, a hegyes ujjvégek. A végtagok formáit megrajzoló rövid, lendületes tollvonások és a párhuzamos ecsetvonásokkal megerősített árnyékfoltok lavírozásmódjának hasonlósága a témabeli kapcsolat révén különösen szembeötlő a chicagói és a firenzei rajz között. A művészi megformálás számos rokon vonása kapcsolja az említett lapokhoz a budapesti Ivó faunt (87. kép), amelyhez hasonló bacchikus figurák gyakoriak Galeotti freskóin. Megtalálhatók az 1722-ben készült Bacchus és Ariadne találkozását ábrázoló rivoli dekoráció mellékalakjai között, melyek a királyi lakosztály átriumában a központi jelenetet körülveszik, valamint a művész harmincas évek elején készült főmű vén, a genovai Palazzo Spinola Ámor és Psyché lakodalmán. 20 Ahogy Torriti is hangsúlyozza, az Ámor és Psyché-freskón erősen érződik a genovai festők, Domenieo Piola és Gregorio de Ferrari hatása. 21 A budapesti rajzon is úgy tűnik, hogy a test és a drapéria megformálásánál fokozottabban érvényre jutott a genovai művészet hagyományos szögletes normaképzésének és az árnyékok szisztematikusabb párhuzamos ecsetvonalkázásának hatása. A fény-árnyékzónák kontraszthatásai a chicagói rajzhoz képest itt erőteljesebbek, az alak plasztikusabb. A drapéria hegyesszögekben megtörő hosszú cikcakkhajlatokat alkot. A faun fején lévő, körökkel jelzett koszorú rajza — hasonlóan a New York-i lap Bacchusáéhoz — könnyed és levegős, a testtartás, a mozdulatok itt is kissé keresetten esztétikusak, a budapesti alak azonban nemcsak a vaskosabb testformák által, hanem a faunt balról megvilágító erős fény és a mély árnyékok érzékeltetése révén is egy árnyalattal súlyosabbnak tűnik. Ezek a különb18 Bossaglia, R.—Bianchi, V.—Bertocchi, L., Due Secoli di Pittura Barocca a Pontremoli, Genova 1974, 97, 7. j. 19 Ltsz.: 65.207.1. (Rogers Fund). Irodalom: Bean, J. — Stampfle, F., Darwings from New York Collections III. The Eighteenth Century in Italy. The Metropolitan Museum ot Art. The Pierpont Morgan Library, New York 1971, 24. sz. Köszönöm a Metropolitan Museumnak a rajz reprodukálási engedélyét. 20 Carboneri, i. m. (fent 2. j.) 13-14. k.; Torriti, i. m. (fent 2. j.) 22. k. 21 Torriti, i. m. (fent 2. j.) 31.
