Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Sebastiano Galeotti-rajzok Chicagóban és Budapesten

ségek és a budapesti rajz rokonsága Galeotti érett kori freskóival azt sugallják, hogy az Ivó faun a chicagói Hercules és Cacusnál későbbi mû. Galeotti rajzművészetének fejlődése feltehetően az érett rokokó pittoreszk dekorativitása irányába haladt a következőkben. A budapesti rajzon megfigyelhető egyes sajátosságok még pregnánsabb, még kifejlettebb formát öltenek olyan rajzokon, mint a velencei Fondazione Cini ülő férfialakja (88. kép), vagy a New York-i Suida Manning-gyújtemény Szent Margitja és Szent Antal megáldoztat egy gyermeket című rajza.

22 A velencei rajz a balra fent kivehető angyalra való tekintettel talán Máté evangélista vagy egy próféta alakjához készült. Galeotti a pontremoli Oratorio della Beáta Vergine del Ponte o Nostra Donna 1735-1738 között készült dekorációin is ilyen dús leplekbe burkolt, festett konzolokon ülő prófétákat ábrázolt.

23 Ezen a velencei lapon, ahogy a Suida Manning-gyűjtemény rajzain is, uralkodóvá vált a szögben megtörő drapériagyűrődések festői játéka és az alakok plaszticitásának hangsúlyát a formabontás irányában ható dekoratív árnyékakcentusok vibráló fény-árnyék hatása váltotta fel, ami a kompozíciót levegővel és fénnyel telítette és az alakok testiségét szinte feloldotta. Galeotti művészetének eme bizarr újdonsága szinte Francesco Guardi ritmikus, festői feszültséggel teli fényábrázolásának prefigurációja. CZÉRE ANDREA 22 Newcome, i. m. (fent 3. j.) 136-137. sz. 23 Bossaglia—Bianchi—Bertocchi, i. m. (fent 18. j.) 19. k., 78. k.