Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Sebastiano Galeotti-rajzok Chicagóban és Budapesten

ecsettel húzott vonások mélyítik, amelyek ritmikus hangsúlyokat alkotva fokozzák lapjai festőiségét. Technikája leggyakrabban barna tollrajz, szürke lavírozással kombinálva. Ezt a technikát és a fenti specifikumokat látjuk a jelenleg tárgyalandó két rajzon is, a chicagói Art Institute korábban Giacomo del Pônak attribuait Hercules és Cacusán

12 (84. kép), és a budapesti Szépművészeti Múzeum Ivó faunján (87. kép), ami mostanáig Gaspare Diziani neve alatt szerepelt.

13 A chicagói Hercules és Cacuslappal kapcsolatban kizárható Giacomo del Pó szerzősége, mivel e római és nápolyi iskolához tartozó mester rajzstílusa más jellegű — Pietro da Cortona és Luca Giordano, valamint Solimena követője volt.

14 Éppígy eltekinthetünk a budapesti lap Diziani-attribúciójának részletesebb cáfolásától, mivel e velencei mester rajz-oeuvrejébe a lap nem illik, viszont stílusa Galeotti utóbbi másfél évtizedben megismert rajzaiéval egyértelmű azonosságot árul el. A chicagói lapon kevésbé szögletesek a formák s diffúzabb a fény, a budapestin az alak rajza markánsabb, plasztikusabb, szögletesebb. Valószínű, hogy az utóbbi készült később. A chicagói kompozíció váz] at témája Hercules tizedik tettével, Geryon, a háromtestű emberszörny gulyáinak elhajtásával kapcsolatos. Feladatának sikeres végrehajtása után, útban a Peloponnészosz felé Herculesnek még újabb nehézségeket kellett legyőznie, a Tiberisen átkelve meg kellett küzdenie a tűzokádó Cacus óriással, aki több állatát is ellopta. A rajz a harc kimenetelét ábrázolja; a győztes hős a halott óriás mellett fegyverére támaszkodva pihen. Galeotti publikált rajzai között még két Hercules-ábrázolás ismeretes, az egyik a Hercules a válaszúton a firenzei TJffiziben

15 (86. kép), a másik a Hercules és Anteus, ami a New York-i Sotheby'snél 1985-ben került árverésre.

16 A chicagói Hercules megformálása különösen a firenzei lapéhoz áll közel. A chicagói lap Galeottinak azzal a dekorációjával állhat összefüggésben, amelyet Ratti említ a művész életrajzában piacenzai művei között, a genovai tartózkodása alatti utazásairól szólva. „Egli per tanto da qui n'andö a dipingere a Bergamo; indi a Cremona, e a Piacenza: e in quest' ultima città piü copiose, che nell'altre due, lasciö le produzioni del suo raro pennello; fra le quali hanno distinto merito lo sfondo della Chiesa di S. Donnino, la távola ne'PP. Teatini; i lavori nella sala del palazzo Scottij ove dipinse a fresco le imprese aVErcole; e in quattro vaste tele ad olio rappresentö alcíme azioni di Cleopatra, e di Marc'Antonio" (kiemelés Cz. A.).

17 A Palazzo 12 Ltsz.: 1922.5444. Toll, barna tinta, szürke lavírozás drapp papíron; 255x406 mm. Származás: P. J. Mariette (Lugt 2097); A. C. Drummond, London, eladva: Sotheby's November 5, 1912; Leonora Hall Gurley Memorial Collection. Ezúton köszönöm a chicagói Art Institute-nak a rajz közlési engedélyét. 13 Ltsz.: 2810. Toll, barna tinta, szürke lavírozás drapp papíron; 200x147 mm. Származás: IGS (Lugt 1468, a versón); Delhaes-gyűjtemény (Lugt Suppl. 761, a versón). Irodalom: Fenyő, I., Disegni veneti nel Museo di Belle Arti di Budapest, Acta Históriáé Artium Academiae Scientarium Hungaricae 6 (1959) 95, 13. k. (Diziani) 14 Giacomo del Póról lásd: Picone. M., Per la conoscenza del pittore Giacomo del Pő I, Bolleitino eV Arte 42 (1957) 163; Vitzthum, W., Giacomo del Pő illustrateur de Milton, L'Oeil. Revue d'Art 190 (Octobre 1970) 29, 4. k. Giacomo del Pő mellett Giovan Gioseffo Dal Sole, Solimena, Paolo de Matteis és Antonio Balestra neve is felmerült a lappal kapcsolatban. Legutóbb XVII. századi ismeretlen nápolyi művész alkotásaként került kiállításra: Joachim, TA.,Italian Drawings of the 15th, 16th, 17th Centuries, Art Institute of Chicago, Chicago, 1979, 5 G 11. sz. !5 Ltsz.: 7199 S. Irodalom: Carboneri, i. m. (fent 2. j.), 22, 40. k.; Torriti, i. m. (fent 2. j.), 36, 11. j. Köszönöm a firenzei Umzinek a rajz reprodukálásának engedélyezését. 16 Old Master Drawings. Sotheby's New York, January 16 1985, 131. sz. A C. R. Rudolfgyűjteményből . 17 Ratti, i. m. (fent 2. j.) 366.