Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Jan Steen egyik budapesti képének értelmezéséhez
Néhány kérdés azonban még mindig felmerül az értelmezéssel kapcsolatban. Mit kezdjünk a hollóval az adott összefüggésben? A bagoly és a koponya valójában éppúgy nem jellemző motívumai ezeknek a jeleneteknek, mint ahogy nem igazán illettek az öt érzék ábrázolások körébe sem. Lehetséges, hogy a kép jelentésének kulcsát még tovább kell keresnünk? Ezen a ponton szeretnék hivatkozni Sebastian Brant Narrenschiff jenek egyik metszetére (83. kép), illetve a hozzá tartozó versre, melyek véleményem szerint megadják a választ ezekre a kérdésekre. A metszeten egy hollókkal körülvett bolondot látunk, a következő felirattal: „Wer singt »cras, cras« gleich wie ein Rab, der bleibt ein Narr bis an sein Grab; morgen hat er ein noch grösser Kapp." Az ábrázoláshoz tartozó vers 2;î mondanivalója világos. Bolond ember az, aki haladéktalanul nem hagy fel erkölcstelen életmódjával, s léha módon él rossz szokásainak, hiszen azt sem tudhatja, hogy megéri-e a holnapot. Ebben az összefüggésben világossá válnak a budapesti kép eddig zavarónak látszó motívumai, s a holló, az emberi bolondságot jelképező bagoly és a halál közelségére figyelmeztető koponya is konkrét jelentést nyer. A festmény mondanivalója tehát kettős. Egyrészt azért kell az erény útján járni, mivel senki sem tudhatja, mikor éri el a vég, s esetleg nem lesz már ideje a megváltozásra, másrészt, mert a rossz példa nyomán a gyermekek is helytelen szokásokat vesznek fel. A Szépművészeti Múzeum Jan Steen képének ez az interpretációja egyben újabb bizonyítéka annak is, hogy a 17. századi holland életképek igen gyakran többet rejtenek magukban a mindennapi élet anekdotikus jeleneteinek realista ábrázolásánál. NÉMETH ISTVÁN 23 „Vom Aufschubsuchen Der ist ein Narr, dem Gott gebeut, dass er sich bessern soll noch heut, soll nicht an seinen Sünden hangen, ein besser Leben gleich anfangen und ihm das heute nicht gefiel, nimmt einen andern Tag als Ziel und singt „cras, cras", des Raben Sang, und weiss nit, ob er lebt so lang. Dadurch sind Narren viel verlorn, die allzeit singen: „Morgen, mor'n! Was Sünd betrifft und Närrischkeit, da eilt man hin mit grosser Freud; was Gott betrifft und Rechtgetan,das will gar mühsam gehn voran und sucht ein Aufschub sich allzeit: „Beichten ist besser mor'n als heut. Morgen wolln wir Rechtes lernen schon", so spricht mancher verlorner Sohn; desselben Morgen kommt nie mehr, es flieht und schmilzt gleich wie der Schnee biss dass die Seel nicht bleiben mag, so kommt dann erst der morgig Tag. Dann wird von Weh der Leib gekränkt, dass er nit an die Seele denkt. Also verdarben in der Wüst der Juden viel, der keiner ist noch je gekommen in das Land, das Gott verhiess mit seiner Hand. Wer heut sich nicht zur Reue schickt, findt morgen mehr, das ihn da drückt. Wen heute ruft die Gottesstimm, weiss nit, ob sie ruft morgen ihn; viel Tausend sind schon jetzt verloren, die morgen sich zu bessern schworen." A metszetet és a hozzátartozó verset a következő kiadvány alapján közlöm: Brant, S., Das Narrenschiff, Leipzig 1986.
