Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Sebastiano Galeotti-rajzok Chicagóban és Budapesten

SEBASTIANO GALEOTTI-RAJZOK CHICAGÓBAN ÉS BUDAPESTEN Az az lij ideál, amely az 1600 körüli évektől kezdve a régi nagymesterek művészetének mélyebb megismerése, eredményeinek elsajátítási szándéka felé vezette a barokk kor klasszicizáló művészeit, egyszersmind a regionális kötöttségektől való függetlenedésüket is elősegítette. A 17. század szinte esztétikai elvvé formált „válogatása" a mintaképek között, nagymesterek műveiből vett „idézetek" beépítése saját alkotásaikba a távolabbi kortársak eredményei iránti fokozódó érdeklődés irányába is egyengette az utat. A rokokó korában már több olyan itáliai művészegyéniséggel találkozunk, akinek stílusa nem sorolható be kategorikusan a különben még mindig létező, sajátos arculatú régiók, iskolák valamelyikébe. Sebastiano Galeotti (Firenze 1676-1741 Mondovi) a Settecento első évtizedének végétől haláláig Itália északi felének számos helységét bejárva templomok és paloták sokaságát díszítette olaj képeivel, freskóival. Művészete különösen az utóbbi műfajban teljesedett ki. Különböző hatások integrációja útján kialakított egyéni művészi nyelvezetét nehéz lenne Itália valamelyik pregnáns jellegzetességű iskolájához kapcsolni. Már firenzei tanulóévei alatt — melyeket Alessandro Gherardini műhelyében töltött — különböző hatásokat szívhatott magába. Az előző évszázad kiemelkedő firenzei freskó mű vei ugyanis nem firenzei művészektől származtak: az uralkodó rezidenciájában, a Palazzo Pittiben Pietro da Cortona, a Palazzo Medici Riccardiban Luca Giordano készített nagyhatású dekorációt. 1706-ban Galeotti Bolognában tanult tovább Giovan Gioseffo dal Sóiénál, ahonnan visszatérve már elkészült Firenze új sikeres freskódekorációja, Sebastiano Ricci műve a Palazzo Marucelliben. Alkalma volt megismerni Giuseppe Maria Crespi és Alessandro Magnasco műveit is. A már tanulóévei alatt kialakult interregionális nyitottság pályája során még jobban kiszélesedett. Ahogy Luigi Lanzi írta,

1 azok közé a művészek közé tartozott, akik „viaggiarono dipingendo o dipinsero viaggiando", s ez a körülmény nyilvánvalóan elősegítette ezt a folyamatot. Egy-egy városban, ahol több megbízásra volt kilátása, családostul hosszabb időre — néhány évre — letelepedett, de közben továbbra is szüntelenül utazott, különböző megrendeléseknek eleget téve. Piacenza, Parma, Genova volt fő szálláshelye, ahonnan Toszkána, Emilia, Piemonte, Veneto, Liguria, Lombardia számos városát felkereste. Míg freskóműveinek regisztrálásával életrajzírói és a modern szakirodalom is foglalkoztak,

2 s legfontosabb festészeti alkotásait — a rivoli kastély királyi lakosztályának Bacchus és Ariadne találkozását ábrázoló freskódekorációját, a vicenzai Palazzo Porto-Breganze-beli Venus diadalát, a pármai Palazzo Pallavicino allegorikus freskódíszét, a genovai Magdolna-templom freskóit és a Palazzo Spinola Ámor és Psyché lakodalmát — részletesebben is tárgyalták, rajzairól még kevesebb szó esett, eddig mintegy két tucat lapját publikálták.

3 Több lapját őrzi a firenzei 1 Lanzi, L., Storia pitioriea della Italia dal Risorgimento délie belle arti fin presso ál fine del XVIII. secolo Vol. V., Milano 1823

6

, 377. - Ratti, C. G., Delle vite de'Pitiori, Seultori ed Architetti genovesi, Torno secondo. . . in continuazione delV cpera di Raffaello Soprani, Genova 1769, 362-367; Carboneri, N., Sebastiano Galeotti, Venezia 1955; Torriti, P., Atiivith di Sebastiano Galeotti in Liguria. Quaderni della Soprintendenza alle. Gallerie ed Opere c£'

'Arte della Liguria 7, Genova 1956. :i Többek között Newcome, M., Genoese Baroque Drawings. A Loan Exhibition, University