Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Battistello Caracciolo újabb ismeretlen festménye és egyéb adalékok a nápolyi seicento festészetéhez

festmény — Ádám és Éva siratja Ábelt — elemzése során Manfredi-mfívek ismeretét véltük felismerni a nápolyi mester művészetében,

10 s bár a chicagói kép közvetlen hatásának feltételezését nincs szándékunkban erőltetni, úgy véljük, hogy az egri festmény női aktjával kapcsolatos Manfredi-asszociáció nem teljesen véletlen, és olyan jelenség, amely a Battistello—Manfredi-kapcsolat feltételezésének valószínűségét alátámasztja. Éva lendületes, viruló alakja mellett a gondolataiba merülő Ádám figurája szikárabb és rusztikusabb, szárazabb; típusa leginkább az Ognisanti Madonna (Stilo) mellékalakjaihoz, illetve a Szent Antal csodája betegéhez (Nápoly, S. Giorgio dei Gen ovesi) áll közel. Az egymásra vetett lábak megfestéséből úgy tűnik, hogy nem volt ismeretlen Battistello számára Caravaggiónak a Contarelli-kápolnába festett első oltárképe, a visszautasított és Vincenzo Giustiniani tulajdonába került Máté az angyallal, amelyet római utazásai során láthatott. Erre a lehetőségre már korábban utaltunk,

11 valószínűségét növeli az a tény, hogy műveiben más, egykor a Giustiniani gyűjteménybe tartozó művek ismeretére utaló hatások is felismerhetők.

32 Ádám alakjának megfogalmazásában azonban fontos szerepet kapott egy másik, ezúttal itáliai metszet, amely véleményünk szerint ugyancsak az egri festmény egyik mintaképe volt, bár ábrázolásának tárgya eltérő (52. kép). Marcantonio Raimondi még ma sem teljesen tisztázott jelentésű metszetére gondolunk, amelynek jobb oldali ifjúalakját, az alak beállítását — a típus és az életkor megváltoztatása mellett — teljesen megismétli Battistello Ádámja, kétségtelenné téve számunkra a rézmetszet ismeretét. Az olasz magángyűjteményben őrzött, gyengébb kvalitású, az egrihez viszonyítva tükörképesen megfordított kompozíció Ádámja azt a benyomást kelti, hogy az alak rajzában a festő — Battistello műhelyének egy tagja, talán fia — a metszet kontúrjait egészen mechanikusan használta fel (53. kép). A metszetjeleneten az előtte ágaskodó kígyó szavait kezébe támasztott fejjel hallgató ifjúval szemben a másik ifjú a látványtól elborzadva menekülni készül a bal oldalon. A pontos tárgyában nem megfejtett, de minden interpretációja szerint a morális választás-döntés kifejezésére utaló metszeten

13 a bal oldalon ülő, fejét kezébe temető ifjú magatartása képviselte Battistello számára a jelenet morális alternatívájának azt a változatát, amely minden kétséget kizáróan nem pusztán formai, kompozicionális okokból, hanem értelemszerűen, kifejezésében szolgáltatott számára forrást, előzményt Ádám alakjához. A bűnbeesés, azaz a tiltott gyümölcs megízlelésének ábrázolási hagyományai a kora középkortól a reneszánszig, sőt később is azonosak: a gyümölcsöt letépő és kínáló szereplő mindig Éva, Ádám a passzív résztvevő; a két alak a fa két oldalán általában szimmetrikusan helyezkedik el, többnyire áll.

14 A reneszánsz korszakától a téma ábrázolásában a komponálásmódban nagyobb változatosság tapasztalható, de a jelenet lényegében nem változik. A 16. századtól különösen az északi művészetben népszerű és gyakori téma megjelenítésében olyan motívumok jelennek meg, amelyek az első emberpár e tettében a lélektani, pszichológiai reakciók szélesebb skálájával érzékeltetik a dilemma, a választás elé állított ember bizonytalanságát, habozását,

15 meditációba merülő Ádám ábrázolása a témában azonban egyedülálló. Termé10 Szigetin, i. m. 302-303. 11 Szigethi, i. m. 304., 32. j. 12 Prohaska, i. m. 189. 13 Értelmezéséhez 1. Rome and Venice. Prints of the High Renaissance, kiállítás kat. Cambridge 1974. 14 Réau, L., Iconographie de VArt Chrétien, II/

1, 77. 15 Különösen változatos és tanulságos ebből a szempontból a Lucas van Leyden által oly sokszor feldolgozott téma gazdag metszetsorozata, vö. The Prints of Lucas van Leyden and His Contemporaries, kiállítás kat. Washington 1983.