Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Battistello Caracciolo újabb ismeretlen festménye és egyéb adalékok a nápolyi seicento festészetéhez
szetesen felvetődik az a kérdés, hogy a bűnbeesés témájának ilyen szokatlan megfogalmazásához milyen eszmei vagy irodalmi indíttatás vezette Battistellót, forrásai hiányos ismeretében a kérdést azonban megválaszolatlanul kell hagynunk. Nem dönthető el tehát teljes bizonyossággal az sem, hogy a jelenet sajátos megfogalmazásához a metszet ismerete ok volt-e vagy inkább eszköz; bár hajlunk arra a feltételezésre, hogy az utóbbi esetről van szó. Ami a festmény datálását illeti, az egri Bűnbeesés stílusa, térszerkezete, a sötét háttér előtt a megvilágítással kiemelt, poreelános simasággal ragyogó testfelületek azokhoz a művekhez állnak a legközelebb, amelyeket az 1620-as évek közepére helyez a szakirodalom. Közöttük a Greco-gyűjtemény Szent Jánosa, a nápolyi Oszlophoz kötözött Krisztus 16 vagy a Colnaghinál felmerült Tóbiás 17 — amelynek nyitott V alakba komponált csoportjával szerkezetileg is azonos az egri festmény — a legközelebbi rokonságot mutató alkotások. Úgy gondoljuk, hogy készülésének ideje megközelítőleg ezekkel azonos korszakra tehető; Michael Stoughton, aki látta a képet Budapesten restaurálása közben, kevéssel az általa 1625 köré datált Abel siratása utánra tartja reálisnak datálását. 18 Az egri Bűnbeesés azok közé a művek közé tartozik, amelyeknek viszontagságos sorsáról állapota árulkodik, történetéről azonban csak annyit tudunk bizonyossággal, hogy Petri Endre szobrász gyűjteményéből került az 1960-as években a budapesti műkereskedelembe. 19 Lehetőség van azonban arra is, hogy a képet az egyik legjelentősebb és legnagyobb nápolyi gyűjtemény, Filomarino kardinálisgyűjteménye egykori darabjával azonosítsuk igen nagy valószínűséggel. 1681-ben felvett leltárának egyik tétele: „Un quadro di Adamo ed Eva di 8 e 4 1/2 palmi eon cornice indurata di Gio. Battistello Caracciolo il buono." 20 A palmo-mértékegységben megadott méretek (1 palmo =22.34 cm) megközelítően egyeznek a valamelyest megcsonkított egri festmény méreteivel, okkal feltételezzük tehát azt, hogy a kép 16 Prohaska, i. m. 198. és 199. k. 17 Painting in Naples, London 1982, Kat. 10, 71. t. 18 M. Stoughton szíves szóbeli közlése. 19 Sinkó Katalin szíves közlését itt köszönöm meg. 20 Ruotolo, R., Aspetti del collezionismo napoletano: il Cardinale Filomarino, Antológia di Belle Arti (1977) 74, 78. Itt köszönöm meg M. Stoughtonnak, hogy a xeroxmásolat rendelkezésemre bocsátásával lehetővé tette számomra a cikk megismerését. 21 A 17. századi nápolyi festészetre vonatkozó ismeretek teljesebbé tételéhez hasznosnak tartjuk az alábbi kevéssé ismert, vagy publikálatlan müvek közzétételét. A Szépművészeti Múzeum megvásárolta a Magyar Nemzeti Galériában rendezett magángyűjteményi kiállításon bemutatott jelzett Beltrano-festményt (Válogatás magyar magángyűjteményekből, Budapest 1981, 46. sz. Ltsz. 81.6, vászon, 195x148 cm). A képet a Magyar Képzőművészeti Főiskolán közben restaurálták, és a tisztításnak köszönhetően kibontakoztak a festmény igazában nem meglepő, csak korábbi állapota ismeretében váratlanul gazdag színhatásai (54-55. kép). Egyelőre ismeretlen helyen lappang az egykor Beer József hagyatékában volt, s csak fényképről ismert Páska ünnep, amely ugyancsak a Beltrano oeuvre-öt szélesíti (56. kép). A fénykép hátoldalára Pigler Andor feljegyezte, hogy szerzőjeként az egykori tulajdonos a „Belltrono" nevet jegyezte fel, valószínűleg a képen talált valamilyen jelzés vagy felirat olvasata alapján. Pigler szerint Agostino vagy Giuseppe Beltranónak tulajdonítható; a régi fénykép alapján ehhez mást aligha tehetünk hozzá. Nem ismeretes a holléte annak a festménynek sem, amely ugyancsak magyar magángyűjteményben volt és a Pigler Andor által rendelkezésemre bocsátott fénykép hátoldalára írott feljegyzés szerint a képen F. Guarinus 165. . . jelzés van. A Guarino stílusába beillő és igen jó minőségű, Keresztelő Jánost ábrázoló festmény előkerülése fontos művel gyarapítaná Guarino életművét (57. kép). Ribera roueni múzeumban lévő, jelzett és datált Zakariásának Andrássy Gyula gyűjteményében volt egy fényképről ítélhetően jó kvalitású replikája (vö. Tulta la Pittura di Giuseppe de Ribera, Milano 1978, 82, 58. kép). A festményt az Ernst Múzeumban Luca Giordano műveként
