Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Maffeo Verona ismeretlen műve Budapesten

Benfattónál, azaz Alvise dal Frisónál, Paolo Veronese unokaöccsénél tanult s feleségül véve mestere leányát, Alvise és a Veronese-követők, valamint Tintoretto nyomdokain haladt. Az idők során azután mind érezhetőbben Palma Giovane hatása alá került s a különböző ösztönzések sajátos és vonzóan lírai együttesbe ötvöződtek művein. Nagy méretű dekorációs alkotásaiból, freskóiból szinte semmi sem maradt fenn, történeti vagy mitologikus ábrázolást — jóllehet a források többet is említenek — alig ismerünk tőle. Nagyobb bőségben csak egyházi tárgyú műveiről, oltárképekről, templomi zászlókról stb. adhatunk számot. A fennmaradt és datálható alkotások közül az udinei képek, a Chiesa delle Zitelle 1600 körül keletkezett oltárképei, Mária élete sorozata és az egykor New Yorkban őrzött Mária bemutatása a templomban mutatják a legközelebbi stílusrokonságot a budapesti Trionfóval (45-46. kép). Az alakok aránya, gyengéd hajlása, a visszafogott mozdulatok, az arcok gyengéd oválja, a képszerkezet a szoros elrendezéssel kétségtelen hasonlóságot mutatnak s azt sugallhatják, hogy a Trionfi-képek is valamikor az 1600-as évek elején keletkeztek. Az előzményeket, az inspiráció forrását mind szerkezeti, mind tematikai szempontból bizonyára a 16. századi velencei dekorációs festészetében kell keresnünk. Az elrendezéshez érdekes analógiát találunk a velencei Palazzo Ducale egy képegyüttesén, a Sala della Bussola-ban. A nagyméretű Veronese-középképet (jelenleg Párizs, Louvre) keretező hosszas, keskeny ovál képmező monochrom ábrázolása, a diadalmenet, a diadalszekér mellett haladó, előrehajló férfialakkal erősen emlékeztet a budapesti Ámor diadalára s feltételezhetjük, hogy ösztönző példa volt Maffeo Verona számára. Magára az ábrázolásra, a Petrarca Trionfik megjelenítésére is több példát találunk a velencei reneszánsz festészetben. A legfontosabbnak azt a képegyüttest kell tekintenünk, amelyet Ridolfi részletesen méltat Bonifazio Veronese alkotásai közt.

10 Az 1648-ban megjelent leírás, a Meravigle dell'Arte szerint a hat kép Angliába került: a sorozat ma már csak töredékesen s bizonytalanul azonosítható. Két jelenete, a Trionfo dell'Amore és Trionfo della Castità 1663-ban Sigismund Franz tiroli főherceg ambrasi gyűjteményében szerepelt, az ambrasi kastélyból 1773-ban a bécsi császári képtárba került s ma a Kunsthistorisehes Museum-ban található.

11 Két további jelenet, a Trionfo della Morte és Trionfo della Fede a weimari múzeumban maradt fenn.

12 Ezeket az ábrázolásokat örökítette meg a 18. század közepén feltehetően másolatok alapján Rómában Sylvestro Pomarede rézmetsző, metszetein Tiziant tüntetve fel a képek mesterének s bizonyos Giovanni Michillót azok tulajdonosaként.

13 Ridolfi leírása, a fennmaradt képek, a metszetek, akár ha egyazon vagy több változattal kapcsolatosak, arra mutatnak, hogy Bonifazio Veronese Petrarca-jelenetei a kora reneszánsz velencei-észak-itáliai diadalmenet ábrázolások hagyományait 10 Ridolfi, i. m, I. 290., „sei lunghi pezzi de irionfi del Petrarca con figure men del vivo". 11 Wien, Kunsth. Museum, ltsz. 1521. Olaj, vászon; 148x241 cm. Inventarium über die Contrafaict und Gemahl. Sigismund i Prancisci.. . in. . . Schloss Ambras Anno 1003 sind transportiert worden." 209, 320. sz. mesternóv nélkül. L. még Simonetti, S., Profilo di Bonifazio de Pitati. Saggi e Memorie. . . XV. 1986, 115. Ridolfi leírása nem egyezik teljesen a fennmaradt képekkel s feltételezik, hogy beszámolója — minthogy a képek akkor már nem voltak Velencében — javarészt inkább Petrarca szövege alapján készült. L. Vertova, L., La visita del medico. Osservazioni su alcuni dipinti di Bonifazio de Pitati, Mitteilungen des Kunathist. Instituts in Florenz 16 (1972) 75. 12 Weimar, Schlossmuseum, Kat. 1913, 272., 2 73. sz. 181 x 259, 180,5 X 200 ; 1807, Sophia nagyhercegnő tulajdonából. Ia Rómában 1664-ben Möns. Cesare Rasponi tulajdonában említenek három Petrarca Trionfi-ábrázolást (Trionfo della Fama, del Tempo, della Divinità) Bonifazio Veronesetől (1. A

T

ota delli Mitsei, librerie, galerie. . . ne Palazzi, nelle Case e ne Qiardini di Roma. Roma 1664, 47. Egy