Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)
Maffeo Verona ismeretlen műve Budapesten
követték, ahogy azok még Mantegnánál és Giovanni Bellimnél megfogalmazódtak. A lapos reliefszerűen kialakított hosszú képmező a jobbról balfelé vonulók tömött sorával, a lényegében egyező fejmagasságban kitöltött képtér mind olyan mozzanatok, amelyek e reneszánsz hagyomány egyenes folytatásaként Maffeo Veronánál is érvényesülnek. A dekorációs feladatokra elkötelezett velencei mestereknél a konkrét helyi adottságok és követelmények, a homlokzatok és belső terek megoldása a palotákban, a ciklikus ábrázolási feladatok hosszú időre meghatározták az előadásmódot és tematikát; gyökeres változás ebben az összefüggésben csak a 17. század végén következett be. Maffeo Verona nagy Trionfo-sorozatának Budapesten fennmaradt képe, a Szerelem diadala fontos mozzanat lehet abban a folyamatban, amely a mester teljesebb megismeréséhez, helyes értékeléséhez vezet s amellyel kapcsolatban Aldo Rizzi még 1909-ben hangsúlyozta „La figura del pittore, finora poco apprezzata, riehiede un esame più attento e rigoroso, non solo per puntualizzare meglio il suo iter stilistico, ma anche per verificarne la portata storica". 14 GARAS KLÁRA közelebbről meg nem határozott teljes Petrarca Trionfi-sorozat 1627-ben Cardinal del Monte hagyatékával került eladásra (1. Prommel, Ch. L., Caravaggios Frühwerk und der Kardinal Francesco Maria del Monte, Storia delV Arte 9/10 [1971] 32 és Kirwin, W. Ch., uo. 54). Minthogy a del Monte-gyűjtemény egy része a Barberinikhez került, ezek a képek feltehetően azonosak azokkal a Trionfi-ábrázolásokkal, melyek 1644-ben, 1671-1672-ben Antonio Barberini kardinális gyűjteményében szerepelnek (1. Aronberg—Lavin, M., Seventeenth Century Barberini Documents and Inventories of Art, New York 1975, 162, 307, 340). E képek sorsa s esetleges összefüggése a Rómában idézett Bonifazio Veronese-sorozattal egyelőre tisztázatlan. Utalnunk kell itt egy további, Bonifazio Veronesehez közel álló, többnyire Lambert Sustrisnak tulajdonított képegyüttesre is: két darabja, a Trionfo della Fama és Trionfo della Fortuna Otto Beit gyűjteményében (Welwyn), a Trionfo deU'Amore Roberto Longhi tulajdonában volt. 14 Rizzi, A., Storia delV Arte in Friuli. II Seicento, Udine 1969, 41.
