Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 70-71. (Budapest, 1989)

Egy különleges Bész-amulett

mikus lótuszvirág, aminek illatát oly gyakran élvezik,

4 és ő az illatszer is az áldozati rituáléban, olyan isten, aki kenőccsel teli leheletével örömet szerez az isteneknek.

5 Éppen ezen jellege miatt azonosíthatták a késői korban Besszei is.

6 Egy másik aspektusában oroszlán jelleget fejez ki; harcias tulajdonságaira oroszlánfős, -bőrös, ill. oroszlánon álló ábrázolásai utalnak,

7 a napmítoszban pedig a Hórusz-szemek oroszlánfejes elhozójaként szerepel.

8 Oroszlánfejes ábrázolásai révén Zehmet

9 szintén rokonságban áll Besszei, és ő is mint harci istennő elűzi a gonosz démonokat és isteneket, de különösen a betegségek, járványok idején nyújt hathatós segítséget.

10 Papjai gyógyítottak is, és ilyenkor gyakran készítettek különböző keverékeket.

11 Zehmet népszerűségét a késői korban sok amulett je is bizonyítja. Ezeken alakja gyakran öszszemosódik Basztetéval,

12 aki macska alakjában az istennő szelíd, barátságos arculatát jeleníti meg; egyik tevékenysége pedig a kenőcsök védelmezése.

13 Zehmet/Basztetnek és Nofertumnak ezek a vonásai egyértelműen megmagyarázzák, miért ők jelennek meg a triász képviseletében. Az amulett másik sajátossága az a nagyméretű edény, ami Besz előtt emelkedik. Érdemes megjegyezni, hogy alakja a Basztet istennő nevében is előforduló b3s edényéhez hasonlít.

14 Ennek tartalma általában valamilyen illatszer — kenőcs, olaj, esetleg parfüm volt.

15 Emellett száraz tömjént és mirrhát is tartottak benne.

16 Különböző méretekben készült, kortól, rendeltetéstől függően. A predinasztikus időszaktól előforduló edénytípust

17 többnyire kőből készítették. Gyakran helyezték el sírmellékletként, különösen ó- és középbirodalmi sírokban,

18 és reliefeken, sirfest menyeken is 4 A lótuszvirág helyett kenőcsös edényt (b3s) is emelhettek orrukhoz, pl. Hodjache, S,, Les Antiquités Égyptiennes au Musée des Beaux-Arts Pouchkine, Moscou 1971, 8-9. t. 5 HK 81 B,2 és 174,15; Pyr. 266; Schubert, J.

—Morenz, S., Der Gott auf der Blume, Ascona 1954, 14-22. 6 LÄ I. 722; Davies, N. de G., The Temple of Hibis in el-Khargeh III, New York 1953, 3. IV. t. 7 Ebben a jellegében Mahes oroszlánistennel is összeolvadt. L. LÄ IV. 163-4, 379; pl. SetonWilliams, JE A 51 (1965) 14; Naville, E., The Shrine of Saft el-Henneh and the Land of Goshen, London 1888, 3, 3. t.; Daressy, G., Statues de divinités, CG du Caire, Le Caire 1906, 38.089. sz.

; Mogensen, M., La Glyptotèque Ny Carlsberg — La collection égyptienne, Copenhague 1930, 30. t. A. 148. sz. 8 Kees, ZÄS 57 (1922) 116-18. 9 RÄRG 643-6; LÄ V. 323-33; Hoenes, S.-E., Untersuchungen zu Wesen und Kult der Göttin Sachmet, Habelts Diss., Reihe Ägyptologie, H. 1-, Bonn 1976; Germond, Ph., Sekhmet et la protection du monde, Genève 1982. 10 Breasted, J. H., The Edwin Smith surgical papyrus, Chicago é. n., 476-7. 11 Receptekhez 1. Deines, H. von

—Grapow, H., Ubersetzung der medizinischen Texte, Berlin 1958, passim. 12 RÄRG, 80-82; LÄ I. 628-30. 13 LÄ V. 362 14 Gardiner, A., Egyptian Grammar, London 1950, W. 1-2. Talán a késői kori népetimológia is közrejátszott abban, hogy Bs a b3sjbs edényt tartja kezével (bs írásmódra pl. Morét, A., Le rituel du culte divin journalier en Egypte, Paris 1902, 72). 15 Jaquier, G., Les frises d'objets des sarcophages du Moyen Empire, Le Caire 1921, 140-42; Balcz, MDAIK 5 (1934) 76-85; Altenmüller, SAK 4 (1976) 1-28. 16 Pl. Davies, N. de G., The Tomb of the two Sculptors at Thebes, New York 1925, 31-48. 17 Ali el-Khouli, Egyptian Stone Vessels. Predynastic Period to Dynasty III., Mainz 1978, Class I. 1-46. t.; Pétrie, W. Fl., Corpus of Prehistoric Pottery and Palettes, London 1921, 30. t. W. 44-90.; Bissing, W., Tongefässe, CG du Caire, Vienne 1913, 6. t. 18

Bissing, W., Steingefässe, CG du Caire, Vienne 1903, 63, 73. sz.; 71, 60-63. sz., 25. t.; Martin, G. T., The Sacred Animal Necropolis at North Saqqara, London 1981, 88, 34. k., 3. t. 929. sz.: újbirodalmi sírban, a fejtől jobbra, egy ciprusi kanesó mellett.