Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Francesco Liani két ismeretlen műve Budapesten
felismerni. 4 Pigler Andor katalógusainak megjelenésétől eltelt időszakban több olyan szakirodalom jelent meg, s néhány kiállítást is rendeztek, amelyek lehetővé teszik azt, hogy az ábrázoltakat azonosítsuk és nagyobb bizonyossággal foglalkozzunk a művek szerzőségének kérdésével is. 5 A Civiltà del 700 a Napoli 1734—1799 című kiállítás jó áttekintést nyújtott a XVIII. század második fele nápolyi társadalmáról és művészetéről. Bemutatta a kor uralkodóinak, VII. Bourbon Károlynak (később III. Károly spanyol király) és fiának, Bourbon Ferdinándnak és családjának ikonográfiáját. 6 Elsősorban e katalógust tanulmányozva megállapíthatjuk, hogy a budapesti festményeken ábrázolt személyek IV. (Bourbon) Ferdinánd (1751—1825) és felesége Mária Karolina főhercegnő, nápolyi királynő (1752—1814). A festmények párdarabként készülhettek, ezt igazolja az azonos lépték, az ovál formába történő komponálás, az egymás felé forduló beállítás, valamint a hasonlóan könnyed, szinte vázlatos festésmód. IV. Ferdinánd ábrázolása oldottságában és lazúros festésmódjában, az arc érzékeny plasztikájában, visszafogott, porcelános színezésében szinte párdarabja fölé magasodik. A festő a nőalak karakterének megragadásánál az arc, az ékszerek, a ruha megfestésénél részletgazdagságra törekedett. A férfialak megörökítésénél a fej és a tekintet szembefordítása jelzik, hogy a mester az uralkodó arcvonásainak és ugyanakkor egyéniségének megragadására koncentrált. A nápolyi királyi párról házasságkötésük idejétől (1768. május 12) számos arckép készült a képzőművészet különböző műfajaiban és technikájában (miniatűr, táblakép, szobor, érem stb.). Udvarukban számos külföldi művész dolgozott rövidebb-hosszabb ideig, közöttük Angelika Kauffmann (1782 körül), W. Tischbein, J. Ph. Hackert (1785-től) Vigéé Lebrun (1790), de 1770 körül legjelentősebb és legtermékenyebb ercképfestőjük bizonyosan Francesco Liani volt. Életrajzi adatai alig ismertek. 7 Valószínűleg már ifjon Bourbon Károly kíséretével érkezett Pármából Nápolyba, bár itteni működéséről az első nápolyi levéltári adatok csupán 1768-ból származnak. Bizonyos, hogy III. Károly és Mária Amália Spanyolországba indulása (1759) idején már Nápolyban dolgozott és a későbbi spanyol királyi párról 1758—59-ben festhette azokat a reprezentatív lovas portrékat, amelyekre korábban a nápolyi udvari festészetben nem volt példa, s amelyek a velázquezi uralkodó képmások ismeretét és ihletét sugározták. 8 Liani folyamatos nápolyi működését egy spanyolországi levéltári adat is 4 Pigler, A., i. m. II. József (német császár, 1741—1790 élt, Ferenc lotharingiai herceg, német császár és Mária Terézia magyar királynő legidősebb fia) párdarabja Jozefa Mária Antonia császárné képmása (a Wittelsbach-családból származó hercegnő, 1739—1767 élt). 5 Az alábbi kiállítások biztos összevetési lehetőséget teremtenek az ikonográfia tisztázásához: Maria Theresia und ihre Zeit, Schloss Schönbrunn, Wien 1980; Österreich zur Zeit Kaiser Josephs II. Stift Melk, 1980 Wien; II. József arcképei közül Batoni (1769) és Maron (1775) alkotásait említem, amelyek alapján a korábbi azonosítást elvetettem. Közölve Batoni műve a Kunsthistorisches Museum, Wien, Verzeichnis der Gemälde katalógusban. Wien 1973, 18, 50 t. Maron alkotása Heinz, G. und Schütz, K., Katalog der Gemäldegalerie Porträtgelrie zur Geschichte Österreichs von 1400 bis 1800. Wien 1962 2 , 173—74, 246 k. 6 Civiltà del 700 a Napoli 1734—1799, I— II, Napoli 1979—80, Firenze 1979—80, II, 388—405. 7 Bolaffi, Dizionario enciclopedico dei pittorii degli incisori italiani dall XI al XX secolo, Torino 1974, VI. 418—419. Bologna, F.—Dorla, G., II ritratto storico napoletano, Napoli 1956. 8 A festmények közölve a Civiltà del 700 a Napoli 1734—99. katalógusban, II. 390, 9 k., 392, 3 k.
