Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

John Wootton tájkép Budapesten

beli tájkép vizsgálatánál, jellegzetes vonásainak, tartalmi és formai összefüg­géseinek feltárásánál támpontot nyújtó analógiák — egy-két kivételtől elte­kintve — Wootton eredeti alkotásaiként számontartott művek, ha nem is per­döntőén, de — úgy véljük — jelentős mértékben alátámasztják feltevésünket, mely szerint a kép szerzőjét nem Gaspard Dughet-ben, hanem a brit John Woottonban kell keresnünk. — Talán érdemes itt megemlítenünk, hogy attri­buciónkat a szakmai körükben elismert jeles amerikai Wooton kutató. A. Me­yer, akire jelen cikkünkben többízben kivatkoztunk, elfogadta/' 4 Wootton. bár nem tartozott a nagy korszakalkotó művészek sorába, a 18. század első felében a sport- és tájábrázolás terén a legjelentősebb brit festő volt. Gaspard Dughet első fontos angliai népszerűsítőjeként az italianizáló­klasszicizáló tájképfestői stílust, ha rövid időre is, ő honosította meg a sziget­országban. Amíg hazai pályatársai a külföldi mesterek bűvöletében élő honfi­társaiknak körében csak nehezen szereztek maguknak nevet és megbízást, Woot­ton korának legkeresettebb és legjobban fizetett festője volt Angliában, s egé­szen az 1750-es évek végéig élvezte előkelő pártfogóinak, közöttük az uralkodó­nak, II. Györgynek, Frigyes walesi hercegnek, a brit szellemi élet számos ki­magasló alakjának, közöttük — Edward Harley-n kívül, akiről már szóltunk — a Walpole-oknak és másoknak a megbecsülését. Kevés alkotása került külföldre; festményei napjainkban is jórészt azokban a kastélyokban, vidéki kúriákban találhatók, melyeknek díszítésére készültek (Anthony, Althorp, Badminton, Blenheim, Ditchley, Goodwood House, Houghton, Jedburgh, Longleat, Ragley, Strawberry Hill, Welbeck, etc.). Ezt a körülményt figyelembevéve a budapesti Szépművészeti Múzeum tulajdonába került klasz­szikus tájkép igazi ,,raritás"-nak számít, mely a kisszámú, de színvonalas, jó­részt arcképekből álló brit festészeti gyűjteményt színesebbé teszi, s hozzájárul az eddigieknél sokoldalúbb bemutatásához. BENKÖ ÉVA 44 Arline Meyer hozzánk intézett levélbeli közlése (1985. jan. 18.): „ . . . I am cer­tainly convinced that your landscape is indeed by Wootton . . ."

Next

/
Thumbnails
Contents