Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

John Wootton tájkép Budapesten

festő 1730-as évek utáni alkotókorszakának piktúrájában a Dughet modorát felváltó, s egyre erőteljesebben érvényesülő — az 1740-es évek elején főleg még csak a fényhatásoknak, s a tér mélységének finomabb, differenciáltabb érzékeltetésében megnyilvánuló — Claude Lorrain-i hatások alapján, melyeket jól illusztrál a „Klasszikus tájkép: Reggel" című műve (131. kép),

30 Meyer a kora 1720, késő 1730-as évek közötti periódusba sorolja őket. Mindezeknek a szempontoknak figyelembevételével a — Claude-i vonásokat még nélkülöző — budapesti tájkép keletkezési idejét, tekintettel szoros Dughet kapcsolataira — melyeket az előzőkben részletesen elemeztünk —, a Meyer által meghatározott fenti időszakba helyezzük. Keletkezési idejének még közelebbi meghatározása szempontjából fontosnak véljük annak a figyelembevételét, hogy Wootton „Tájkép folyóval és alakokkal" című, stilárisan gaspardesque, de tartalmában a kortárs irodalom célkitűzéseit tükröző alkotását (125. kép) Meyer a festő egyik legkoraibb képzeletbeli tájképének tartja/

1

" Feltevését azzal indokolja, hogy ez a budapesti képhez ugyancsak igen közel álló kompozíció annak a kb. negyven festménynek volt az egyik darabja, melyeket a művész a György korabeli Anglia egyik legnagyobb mecénása, Edward Harley, Oxford 2. grófja megrendelésére festett Harley fellegvára, Wimpole Hall nagyszabású dekorálásának időszakában, jórészt 1714—1721 között, amikor maga Wootton is a Harley körül csoportosuló irodalmi és művészeti körnek tagjává vált. Stílusjegyei, s az előzőkben ismertetett körülmények alapján Meyer a festményt a kora 1720-as évekbe utalja, s azok közé a Wootton művek közé sorolja, melyek jogosan vívhatták ki 1722-ben Vertue dicséretét/'

1 ami viszont arra enged következtetni, hogy a szóbanforgó mű 1720—1721 között készülhetett. A vele formailag szorosan összefüggő budapesti kép és legközelebbi analógiái (123—124. kép) ezen az alapon ugyancsak a húszas években készülhettek, de talán valamivel később, mint a Harley megrendelésére festett kép. Ezeken az ábrázolásokon ugyanis, bár még elszórtan, már megjelennek a falevelek között azok a fényfoltok, amelyekről fentiekben szó esett/'

2 s melyek Wootton alkotói korszakának előrehaladásával párhuzamosan szaporodnak el képein, lombozatát egyre csipkeszerűbbé téve. Jó példa erre a már említett „Klasszikus tájkép: Reggel" című képe (131. kép), melyet Meyer az 1740-es évekbe helyez; a fényfoltokkal áttört lombozat már teljesen szitaszerű ezen a festményen. A budapesti képhez stilárisan és tartalmilag szorosan kapcsolódó cambridgei kompozíciót (123. kép) J. W. Goodison az 1720-as évekbe helyezi, alátámasztva képünk keletkezési idejére vonatkozó feltevésünket/'

3 A budapesti festmény szerzőségével kapcsolatos írásbeli dokumentumokról nincs tudomásunk, s — jelenlegi ismereteink alapján — Wootton életében — mint fentiekben említettük — csak egyetlen klasszikus tájkép után készült metszet (128. kép), mely, bár nagyon közel áll a budapesti kompozícióhoz, de azzal nem azonos. Mindazonáltal az a körülmény, hogy a budapesti múzeum Régi Képtárának katalógusában kérdőjelesen Dughet műveként feltüntetett képzelet30 Olaj, vászon, 109,25X109,25 cm. New Haven, Yale Center for British Art, Paul Mellon Coll., ltsz. B1981. 25.702.: Meyer, A., i. m., 66., k. uo. 40 Meyer, A., i. m., 62.; uö., Wootton at Wimpole, Apollo 122 (1985) 217. i 41 Meyer, A., John Wootton 1682—1764. Landscape and sporting art in early Georgian England, Kenwood 1984, The Iveagh Bequest. Kiállítás katalógus, 62.; Vertue, G., i. m., 1, 101. 42 Grant, M. H., i. m., uo. 43 Goodison, J. W., i. m., uo.