Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
John Wootton tájkép Budapesten
csak a néző felé nyitott — zárt kivágásban ábrázolja a sziklás-dombos erdei tájat. A kompozíció alapszerkezete mindhárom képen úgyszólva azonos; a festő a centrálisán elhelyezett víztükör körül alakítja ki a klasszikus ókor pusztuló emlékeit őrző, sztoikus nyugalmat árasztó tájat. Valamennyi festményen a képfelület szélein magasba törő fák kulisszaszerűen foglalják keretbe az előteret, melyet párbeszédet folytató, azt taglejtéssel kísérő pásztorok, vonuló, vagy elszórtan pihenő, legelésző, iváshoz készülődő állatok népesítenek be, dús aljnövényzet, antik kőemlékek, vagy azoknak töredékei tesznek változatossá. Mindhárom képen a víztükörnek a nézőhöz viszonyított túlsó partján apró staffage alakok érzékeltetik a távlatot. Valamennyi festmény hátterében, a domboldalon, dús lombok közül jellegzetes Róma környéki és képzeletbeli épületek bukkannak elő és feltűnik Wootton táj ábrázolásainak egyik állandóan visszatérő motívuma, a sziklahegy, melynek morfológiai felépítése a fenti műveken, de a festő szinte valamennyi klasszikus tájképén közel azonos; ezt jól szemlélteti a „Tájkép folyóval és alakokkal" (125. kép), 27 „Angelica és Medoro" (126. kép), 28 „Árkádiái táj" (127. kép), 29 és egy további itáliai táj folyóval, dombra épült várossal és staffage alakokkal (128. kép). 30 Bár a budapesti képen ábrázolt staffage alakok egyike sem azonosítható teljesen a fentiekben tárgyalt analóg ábrázolásokon szereplő figurákkal, szoros kapcsolatuk világosan felismerhető; testük proporcionális viszonyulása a táj léptékéhez, elhelyezésük a tájban, testalkatuk, testtartásuk, párbeszédüket kísérő taglejtésük, öltözetük egyezése meggyőző (122—124. kép). Több Wootton képen fel-felbukkan a pásztorok dialógusára figyelő, vagy abban résztvevő, legtöbbször szakállt viselő öreg pásztor földön heverő, vagy kőtöredékre támaszkodó, szemközt-, vagy kissé oldalnézetből, erős rövidülésben ábrázolt alakja; a budapesti (122. kép) és a yedburghi (124. kép) festményen — tükörképesen nézve — az előtérnek szinte ugyanazon a helyén, a cambridgei kompozíción (123. kép) az előtér közepén, de feltűnik más pasztorálján is: „Klasszikus tájkép", Manchester, Whitworth Art Gallery (129. kép) 31 — az előtérben, a középtől kissé balra —, „Klasszikus tájkép: Reggel" (131. kép), ugyancsak az előtérben, gazzal benőtt kőtöredéken heverve. A budapesti kép állatábrázolásához jó példa Wootton fentiekben említett „Angelica és Medoro" című művén (126. kép) a vízparton iváshoz készülődő, vagy szomjukat oltó állatok kisebb csoportja. 36 Klasszikus tájkép tóval, alakokkal. Olaj, vászon, 36X53 3 / 4 inch. Monteviot, J ídburgh, The Marquis of Lothian. 27 Olaj, vászon, 111,3X141 am. Wimpole, Lady Anne Cavendish Bentinck. Meyer, A., t. m., 62—63., k. uo.; uö., Wootton at Wimpole, Apollo 122 (1985) 217—219., 17. k. 28 Olaj, vászon, 104X101,5 cm. Kölcsönként Exeter-ben, a Royal Albert Memorial Museumban. French, A., i. m., 83., 57. k. 29 Olaj, vászon, 66X60 cm'., jelezve „J. Wootton". Wien, Dorotheum, 617. Kunstauktion, 1424. Versteigerung, 1977. szeptember, 142. sz. 30 41,9X50 cm. Felirata: „F. Vivares Sculp Londini. /Publish'd by F. Vivares 20 March 1751/ Engraved from a Picture after Mr. Wooton. /2 Feet. 10 Inch Wide — 2 Feet. 2 Inch High.: Kendall, G. E., Notes on the Life of John Wootton with a List of Engravings After His Pictures, Walpole Society 21 (1932) 10. kat. sz.; szerző szerint az általa összeállított metszetlista, „amennyire megállapítható", teljes: uo. 38.; továbbiakat A. Meyer sem talált: John Wootton 1682—1764. Landscape and sporting art in early Georgian England, Kenwood 1984, The Iveagh Bequest. Kiállítás katalógus, 82., k. uo. 31 Olaj, vászon, 119,4X182,9 cm. Whitworth Art Gallery, University of Manchester: Meyer, A., i. m., 65—66, k. uo.
