Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
John Wootton tájkép Budapesten
zötti ingadozásának okára, akiknek tájképeit gyakran összecserélték. •— Dughet egyszerűbb kompozicionális szkémáját követi; azokhoz a tájábrázolásaihoz kapcsolódik, melyeken a festő víztükör körül alakítja ki a római Campagna-ra jellemző környezetet (121. kép). 17 Ezen túlmenően idealizáló tájfelfogása, italianizáló-klasszicizáló formanyelve, motívumkincse jól mutatja gaspardesque kapcsolódását. Azonban a rokonság olyannyira mégsem meggyőző, hogy Dughet művei közé soroljuk. Párhuzamot vonva Gaspard klasszikus tájképei és festményünk között, a leglényegesebb különbséget abban látjuk, hogy Dughet képzeletbeli tájképei is valóságos tájélményekre épülnek, s ennek következtében nagyvonalúbbak, kötetlenebbek, könnyedebbek, mint a kevésbé dinamikus, kevésbé spontán, részletezőbb modorú, erősebben dekoratív jellegű budapesti festmény, mely mögött nem érezzük a táj közvetlen szemléletét. — A Poussin-eket, főleg Nicolast elsősorban a tájkonstrukció, a formák struktúrája érdekelte (120. kép), ezzel szemben a budapesti képen ezek a problémák háttérbe szorulnak, a táj szerkezete nem geometrikus jellegű, kevésbé világos, s nélkülözi a tér mélysége érzékeltetésének Poussin-i finomságait. — A sziklaformák gyakori motívumok Dughet képein is, 18 de ezeknek struktúrája eltér a budapesti festményen láthatóétól. — Az utóbbin a dús vegetáció, a lombok kontúrjai közeli stiláris kapcsolatban állnak, de nem megegyezőek a Gaspard által festett növényzettel. Dughet a lombok, bokrok, s az aljnövényzet levélvégződéseit sajátos szálkás ecsetkezeléssel alakítja ki, 19 mely nem észlelhető képünkön. — Általában kevesebb staffage figurát szerepeltet, alakjai a táj léptékéhez viszonyítva nagyobb méretűek, megnyúltabbak, izmosabbak, mint a pesti kompozíción szereplő figurák, párbeszédük legtöbb képén drámaibb, teglejtésük élénkebb. Az észlelt eltéréseket fontolóra véve az előzőkben ismertetett Poussin attribúciókkal nem értünk egyet. Ezzel szemben — bár Jan Frans Van Bloemennek történő, fentiekben ismertetett attribuálását nem fogadjuk el, meggyőzőnek találjuk Marco Chiarininek a kép keletkezési idejére vonatkozó feltevését. Rámutatva az utóbbinak a Dughet műveitől még idegen, azokénál jóval erőteljesebben kidomborodó dekoratív vonásaira, melyek a motívumok halmozásában, a valóságos és a Pannini fantasztikus konstrukciói előfutárának tekinthető képzeletbeli épületek keveredésében jut kifejezésre, s utalva a képnek a 18. századi tájábrázolásokra jellemző kékeszöld alaptónusára, a festményt az előbb említett korszakba helyezi. 20 Chiarini és saját megfigyeléseink alapján indokoltnak látjuk, hogy képünk mesterét Dughet 18. századi követőinek körében keressük. Ezeknek sorában, stílusjegyeinek tanulmányozása alapján, alkotóját a magunk részéről John Wootton brit festő (1682—1764) személyében véljük fel17 Olasz táj vízparti épületekkel. Olaj, vászon, 48X66 cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Ltsz. 53.490.; hasonló felépítésű tájábrázolásai: Képzeletbeli táj. Olaj, vászon, 93,7X133 om. Glasgow, City Art Gallery and Museum. * Repr. : French, A., i. m., 13. k.; Tájkép alakokkal. Olaj, vászon, 1' 6"X2' l'A inch. Cambridge, The Fitzwilliam Museum, ltsz. I. 335. Repr.: uo., 4. k.; Tájkép tóval és épületekkel. Olaj, vászon, 61,5X73 cm. Rrocklesby Park, The Earl of Yarborough. Uo., 16. k. 18 L. 17. j. 19 Táj vízeséssel. Olaj, vászon, 48,5X63,5 cm. Budapest, Szépművészeti Múzeum, ltsz. 53,409. Színes repr.: Szigethi, Á., Französische Malerei im 17. und 18. Jahrhundert, Budapest 1975, 20. t. 20 Chiarini, M., i. m., 127.
