Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Egy Jan de Mont rajz

neki az utóbbi években.

8 Ilyen körülmények között különösen jelentős a budapesti rajz, amelyet Mont szignált amszterdami lapja (93. kép)

0 alapján tulajdonítunk a művésznek. Hasonló a két alkotás komponálásmódja a szorosan egymás mellé és mögé sorakoztatott, és reliefszerűen csoportókba rendezett figurákkal. Megegyező az alakok típusa, lendületes mozgása, patetikus gesztusa, amely Polidoro mellett Parmigianino hatását is jelzi. A sommásan ábrázolt fejek a rajzi leegyszerűsítés hasonló fókát, módját képviselik a háromszögletű arcok, a szemgödör és száj jelzésére szolgáló sötét foltokkal, amelyek mindkét lapon maszkszerű hatást keltenek. Egyező az árnyékolás módszere a széles ecsetfoltokkal a vékonyabb, sötétebb ecsetvonásokkal jelzett vastag kontúrokon belül, amelyek erőteljes kontrasztot képeznek a fedőfehérrel. A budapesti rajz vázlatosabb az amszterdaminál, de éppen olyan kiváló kvalitású és összhatása még annál is festőibb, dinamikusabb. A budapesti rajz áldozati jeleneteket ábrázoló római reliefek hatására vall. A kompozíció mindkét oldalán nagyjából kiegyensúlyozott tömegű csoport látható. A baloldali figurák ritmikus mozdulatai, az előrenyújtott karok a céltudatos menetelést érzékeltetik, a jobboldali csoport az áldozatra váró és az oltárnál csoportosuló alakókkal statikusabb, itt csak a különböző fej- és kartartások jeleznek ritmust és némi mozgást. A két csoportot mintegy összeköti a koszorút tartó, lebegő Niké alak. Az amszterdami és a hozzá kapcsolódó budapesti rajz erőteljes fény-árnyék ellentétének jellege az olasz chiaroscuro fametszetekére emlékeztet: az amszterdami a Raffaello utáni rajzosabb,

10 a budapesti, a parmigianinói festőibb megoldású fametszetekre, mint amilyen például a Parmigianino utáni Ugo da Carpi lap Szt. Péter és Szt. János ábrázolásával (94. kép).

11 Parmigianino művészete Mont jó barátjára, Sprangerre is egész működése alatt befolyással volt. Larsson Jan de Mont említett amszterdami és mitológiai szerelmespárt ábrázoló, firenzei rajzát önálló, plasztikával össze nem függő ábrázolásoknak véli,

12 Regieren Altena és H. Geissler viszont lehetségesnek tartják, hogy az amszterdami lap reliefhez készült.

13 Ebben a kérdésben nehéz állást foglalni, mivel a művésznek egyetlen hiteles — szignált vagy levéltárilag dokumentált — plasztikai alkotása sem ismeretes és a néhány nékitulajdonított szobornak valóban nincs e rejzokkal kapcsolata. A budapesti nagyvonalú, markáns ecsetrajz kifejezetten távolnézetre komponált, így itt egy relief terv feltételezése indokoltabbnak tűnik, mint az amszterdami lapnál. s Larsson, L. O., Hans Mont van Gent. Versuch einer Zuschreibung. Kunsthistorisk Tidskrift 36 (1967), 1 sk. 12; Utz, H., Giambologna e Pietro di Giovanni Fiammingo: una proposta per il ,,Bacco con la pantera" del Bargello ed altre opere. Paragone 22 (1971) 251, 80—83; Neumann, J., Die rudolphinische Kunst II. Umeni 26/4 (1978) 346; Larsson, L. O., Die niederländischen und deutschen Schüler Giambolognas, in: Giambologna. Ein Wendepunkt der europäischen Plastik. Wien 1978, 57 sk.; Larsson, L. O., Bildhauerkunst und Plastik am Hofe Kaiser Rudolf II. Leids Kunsthistorisch Jaarbock 1 (1982), 214—217. 9 Öt alak. Szignálva: Hans Montes van ghent; toll, barna,-lavírozva, fedőfehér, fekete kréta, kék papír, 165X156 mm.; Kabinet van tekeningen i. m. 90. sz, 18 t. 10 Például: Ugo da Carpi Raffaello után: A csodálatos halfogás. Le Peintre Graveur Illustré. Illustration to Adam Bartsch's, Peintre Graveur, XII, XXII. Italian Chiaroscuro Woodcuts. University Park, London 1971, 37. 13 sz. 11 i. m. 77. 26 II. sz. 11 Larsson, L. O., i. m. Konsthistorisk Tidskrift i. h. 7—8. 13 Geissler, H., Zeichnung in Deutschland. Deutsche Zeichner 1540—1640. I. Stuttgart 1979, 58 (B 13).