Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
is tartalmaz. Az egyrétegű erős vászon lenből készült, az elektroscanning felvételeken jól megfigyelhetők a lenre jellemző növekedési csomók (36—37. kép). 3 A festékanalízis eredménye 4 megegyezik a Lucasnál találhatókkal. A koporsó faváz szerkezete az idők során összeszáradt, ennek hatására az illesztések eltávolodtak egymástól. A faalapra ragasztott vászon, mivel a fa mozgását nem tudta követni, több helyen elszakadt, s így az erre felhordott rétegekben is repedések keletkeztek. Ilyen, sok 1—2 cm széles repedés húzódott végig a koporsóalj fenékdeszkáinak és oldallapjainak illesztéseinél; a fedélen a válltól mindkét oldalon a talprészig. Hasonló törés keletkezett a lábrésznek a vázhoz illeszkedő, a két Izisz istennő ábrázolás alatti részén is. Ezeken a helyeken a festék peregni kezdett. A paróka és a vállon lévő sólyomfej ábrázolás között a faváz hiányos volt (38. kép). Az állról a szakáll letört, helyén mély sérülés keletkezett (40. kép). 5 Az orr hegyéről a faalapra felvitt összes réteg hiányzott. Hasonló sérülések voltak a talprész sarkain, a koporsóalj és fedél peremén. A parókán, az arcon és a széles Uzeht-gallérnak a nyak és a has tájékára eső területén a festés igen kopott volt. Az arcon és a parókán a festékréteg a fa száradása következtében több helyen megrepedt, felemelkedett és egymásra csúszott. A lakkréteg a felsorolt sérüléseken kívül is több helyen — főleg a fedélrészen — lekopott, helyenként a vastag festékréteg is ledörzsölődott. A bal kar könyökétől a kezek találkozásáig — valószínűleg múlt századi — régi pótlás húzódott (39. kép). Ugyanezt a kiegészítő anyagot alkalmazták a jobb alkar és az arc hiányainak pótlására is. Ez utóbbin a kiegészítés a jobb szemet és fület szinte teljesen befedte (41. kép). A régi pótlások feltáskásodtak s magukkal emelték a körülöttük lévő eredeti festékréteget is. Az illesztések eltakarására szolgáló vöröses javító alapozás mind az alj-, mind a fedélrészen több helyen megrepedezett és kihullott. A fedél alját, minden bizonnyal a tárgy Magyarországra kerülése után, körben, valamint a mell alatt átlósan vaspántokkal erősítették meg. A vas az idők során korrodeálódni kezdett és a fán eltávolíthatatlan nyomokat hagyott. 6 A koporsó favázának meglazult elemei a fa összeszáradásának következtében nemcsak eltávolodtak egymástól, hanem deformálódtak is. Eredeti helyükre való visszahúzásukat csak lépésről lépésre, centiméterről centiméterre lehetett elvégezni, hogy a koporsó szerkezetében ne lépjen föl olyan feszültség, amely újabb repedéseket okozhat. A ragasztás Eporezit FM 20 epoxigyantával történt. 7 Faliszttel keverve ugyanez az anyag került felhasználásra a vöröses javító alapozás és a faszerkezet hiányainak pótlásához is. Ez utóbbiak a festett felületek 3 Az elektroscanning felvételeket és ezek elemzését Gondár Istvánné (Központi Textilkutató Intézet) készítette. 4 A festékanalízist infravörös spektroszkópiás készülékkel és energiadiszperziv röntgenanalízissel pásztázó elektronmikroszkóp alatt végezték. Fekete: a) vasoxid (Fe 2 0 3 ), rézoxid (CuO), korom, gipsz (CaSO/,); b) rézszulfid (CuS), báriumkarbonát (BaC0 3 ), korom, agyag, vörös: a) vasoxid (Fe 2 0 3 ), gipsz (CaSO/,), ólomszulfid (PbS) ; b) vasoxid (Fe^Gj), gipsz (CaSO^), szerves vörös festék, sötétzöld: crysocolla (Cu++, szilikát), világoszöld: malachit (CuC0 3 . Cu OH 2 ), kék: valószínűleg egyiptomi kék (Cu++ -f szilikát). 5 A szakáll a koporsó kiürítése során előkerült, így visszaragasztható volt. 6 A vaspántot, mely a fedél meglazult elmeinek összetartásán kívül a könnyebb szállíthatóságot is biztosította, eltávolítottam. Restaurálás után sem került vissza a tárgyra. 7 + 20% T. 16 térhálósító, mindkettőt gyártja: Műanyagkémiai Kutató Intézet, Budapest.
