Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
nyéken egy vagy több görög-római kori nekropolisz jelenlétére utaltak. 1884ben, inspekciós körútja során, miután átvizsgálta a környéket, megtalálta a keresett nekropoliszt, s ott nagymennyiségű koporsót, s egyéb halotti emléket fedezett fel. Az elvégzett gyors leletmentés szakszerű ásatásnak aligha nevezhető, s eredményeiről tudományos beszámoló és dokumentáció nem jelent meg. G. Maspero csupán egy összefoglaló jelentést tett közzé a Bulletin de l'Institut Egyptienben, amely meglehetősen hevenyészett, s abból a pontos közelebbi lelőhely, s a leletkörülmények csak nagy vonalakban rekonstruálhatók. 13 Akhmimnál, a várostól északkeletre a sziklasírok három nagy csoportját lehet megkülönböztetni. Az első az Ö- és Középbirodalom korát öleli fel, a második csoport a XVIII. és XIX. dinasztiák sírjait tartalmazza, míg a harmadik csoport temetkezései a görög-római korban keletkeztek. 14 A görög-római kor sziklasírjai El-Salamouni közelében helyezkedtek el, s ez volt az a terület, amit G. Maspero 1884-ben felfedezett. 15 ,,A várostól délkeletre egy meglehetősen alacsony dombvonulat húzódik, amely párhuzamos az Arab hegylánccal, s amelytől egy vízmosás választja el. Ez volt az a hely, ahová a város lakói halottaikat eltemették a Ptolemaisok idején" — írta G. Maspero. 16 Az egész dombvonulatot gondosan megmunkált, a sziklába vágott aknák és sírok járatai és helyiségei hálózzák be. De minden természetes barlangot, minden hasadékot is felhasználtak arra, hogy oda temetkezzenek. Az aknák némelyike 15—20 méter mélységre is lenyúlott a sziklába, s azok néha több, 8—10 emeletet is alkottak. Mindegyik üregben vagy sírkamrában koporsók tucatjai feküdtek, meglehetős összevisszaságban egymásra halmozva, a földtől egészen a mennyezetig. A nekropolisz e zsúfolt közös sírjai alacsonyabb rangú tisztségviselők és papok koporsóit fogadták magukba, akik nem voltak elég vagyonosak ahhoz, hogy külön saját sírt építsenek és szereljenek fel maguknak. Az itt előkerült nagyszámú koporsó, sztélé, s egyéb halotti emlékek a világ számos múzeumába szóródtak szét. 17 Innen, ebből a nekropoliszból, e közös sírok valamelyikéből származik az a koporsó és múmia, amelyet ma Pápán a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeiben őriznek, s amely az egyházkerület reményei szerint egy ottani egyiptomi gyűjtemény alapját jelenthette volna. Az egyházkerület 1885. június 28-án összeült közgyűlése jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét Markstein Károlynak a nagylelkű ajándékért, s „egyúttal a kegyeletes egykori növendéket arra kéri, hogy előnyös helyzetét ama classikus földjének dúsan termő rétegeiből előtörő s az ókori történelem tanítása körül oly produktív régiségek időnkénti gyűjteményével, legyen kegyes egy a főiskola múzeuma emlékét, nevét megörökíteni hivatott egyiptomi múzeum alapját megvetni, s minél teljesebbé kifejleszteni." 18 Sajnos e nemes szándék, melyet csupán néhány évtizeddel előztek meg a nagy európai országok hasonló törekvései, nem valósulhatott meg. LASZLÓ PÉTER 13 Maspero, G., Voyage d'inspection en 1884, Bulletin de l'Institut Egyptien (Deuxième Série n° 5), Année 1884, Le Caire 1855, 66—68. 14 Vö. Karig, J., Lex. d. Ag. 1. B. 54—55. 15 Porter-Moss, Topographical Bibliography of Ancient Egyptian hieroglyphic Texts, Reliefs and Paintings, Oxford, V. K. 1937, 18 és 23—24. 16 Maspero, G., i. m. 66. G. Maspero a szóbanforgó nekropoliszt a várostól délkeletre említi, holott az egyértelműen északkeletre terül el. 17 Porter-Moss, i. m. 18 A Dunántúli Református Egyházkerület üléseinek jegyzőkönyve, Pápa 1885 (144. pont), 226.
