Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)

Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben

II. A KOPORSÓ ÉS A BENNE TALÁLT MÁSODLAGOS TEMETKEZÉS EMLÉKEI In memóriám Robert Hart A) A koporsó (1—3. kép) A koporsó erős, jó megtartású, helyi (szikomor ?) fából készült.

1 Kívül, a fedélen és az alj oldalain — az aljat kivéve — egy sor vásznat ragasztottak a fára,

2 s erre került az arányosan elosztott stukkóréteg, mely elfedi az illesztéseket és az egyenetlenségeket. A belső oldalakon sem stukkó, sem festés nem található. A fedél és az alj kívülről díszített, az alj hátoldala kívül is dísztelen. A festett felületeket sárga alapszínnel borították, erre vékony, vörös tintával rajzolták az ábrázolásokat,

3 melyek nagy részét színes festéssel emelték ki. Uralkodó színek; sárga alapon a vörös és a zöld, illetve e két szín sötét vagy világos árnyalatai, de előfordul kék és fekete is. Festés után a díszítéseket vékony lakkréteggel fedték le, mely rögzíti és kihangsúlyozza a tónusokat, de mentes az erős csillogástól.

4 A fedél Az arányos méretű paróka kicsiny, szív alakú, sárga alapszínű arcot ölel körül, melyben csak a szemeket festették meg vastag, sötét kontúrvonalakkal. (4. kép) Az arcot külön faragták, miként a nagy, parókára fekvő füleket is, melyeken jól látszik a fülcimpa hajlatait jelző vörös festés. Külön faragták ki a hosszú, kifelé hajló szakállt is.

5 A mellen keresztbe tett karokat plasztikusan alakították ki; az ökölbe szorított kézfejeket csappal erősítették fel. A fejet zöldeskék festésű paróka borítja, a fejtető meglehetősen lapos; háromsávos koszorú díszíti, mely piros és zöld pálcatagökból, rozettákból, s a homlok feletti sávban lótuszlevelekből áll. A fejtetőt (5. kép) a fedél alsó szegélyéből kiinduló és a koponyát kettéosztó három lótuszszár díszíti; a középső inda kinyílt virága a homlokra hullik, kétoldalt egy-egy bimbó simul hozzá. A paróka két végét vékony, finom rajzú, vízszintes piros csíkozás borítja, mintha a redős ünnepi ruha kiegé1 Pápai lelt. sz.: A. 1.; H.: 191 cm.; legn. sz.: 46 cm (gallérnál); talp szl.: 28,8 cm.; a fedél átlagos vastagsága: 10 cm. A koporsóalj m.: 30 cm. A talp teljes h.: 67,5 cm. (fedél -(- alj). 2 A vászon alkalmazása elsősorban a XXII. dinasztia kori példányokra jellemző (Varga, E., Un cercueil anthropoïde de la Basse Epoque. SzMKözl 51 [1978] 41 sk.), korábban ez az eljárás nem szokásos, amennyire ez a publikációs adatokból megállapítható, jóllehet ez is kormeghatározó tényező lehet. Igaz, olykor csak mikroszkópos vizsgálatok mutatják ki. Az is előfordul, hogy a hézagokat kitöltő első alapozásba, kötőanyagként textilhulladékot is kevertek (= Vozil Irén restaurátor szíves közlése, aki egy debreceni, XVIII. dinasztia kori koporsó restaurálása során ezt tapasztalta). 3 Helyenként fekete kontúrvonalakkal erősítették a figurák — főként a fej és a karok — részleteit. 4 A képeket jól fedő, de alig csillogó lakk-réteg az aljon teljesen ép, míg a tetőn elvékonyodott, kopottabb volt. A restaurálás során a tető lakkozását kénytelenek voltak eltávolítani. 5 H.: 11 cm.; átm.: 2,3—2,5 cm. Csappal felerősített vége az állnál letört, a restauráláskor került a helyére.