Varga Edith szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 68-69. (Budapest, 1987)
Izisz pap koporsója egy magyarországi gyűjteményben
egy „szemüveges kígyót" — az iskolai gyűjteménynek. 5 Ekkoriban tehetett ígéretet volt tanárának, Vály Ferencnek, Jókai Mór sógorának, aki a természetrajzi gyűjtemény kezelője volt, egy egyiptomi koporsó és múmia ajándékozására. ígéretét 1884-ben váltotta valóra, amikor Vály Ferenc már nem volt az élők sorában, s gyűjtemény őrének tisztét Vikár Kálmán töltötte be. Az ajándékozás dr. Fenyvessy Ferenc országgyűlési képviselő közvetítésével jött létre, aki mint laptulajdonos főszerkesztő a vasárnaponként megjelenő Pápai Lapok élén állt. 6 Markstein Károly levélben megkereste dr. Fenyvessyt, 7 s a koporsó a múmiával, a kairói osztrák—magyar konzulátuson keresztül, 1884 augusztusában megérkezett Pápára, a Pápai Lapok szerkesztőségébe, amely a református Ö-Kollégium épületében működött. Dr. Fenyvessy Ferenc a műtárgyat átadta a főiskola igazgatóságának. A Magyarországon is még ritka régészeti tárgy megérkezése valódi szenzációt jelentett a dunántúli kisvárosban, s azt 1884 október közepétől, vasárnaponként délelőtt 11 és 12 között a közönség is megtekinthette. 8 A Pápai Lapok Tárca rovatában, három folytatásban részletes ismertetés jelent meg a nagybecsű ajándékról Néger Ágoston helybeli apát plébános tollából. 9 Néger Ágoston tárcájában összefoglalót adott az egyiptomi balzsamozási eljárásról, a halotti ritusokról, a temetkezési szokásokról, és a november 2. számban megjelent befejező részt teljes egészében a koporsó és múmia részletes leírásának szentelte, amely lényegében a műtárgy mellé adott francia nyelvű hivatalos kísérő okmány szövegén alapult. 10 Markstein Károly a koporsót Kairóban valószínűleg az Egyiptomi Régiségek Múzeumától vagy a Service des Antiquités de l'Egypte-től vásárolta, 11 minthogy az általános gyakorlat szerint a múzeumban azokat a leleteket áruba bocsátották, melyeket fölös példányoknak nyilvánítottak. A hivatalos kísérő okmányt Emil Brugsch fogalmazta meg, s állította ki, amely a koporsó és múmia leírását, a koporsón található ábrázolások ismertetését, valamint feliratainak fordítását is adta. Eszerint az okmány szerint a szóbanforgó koporsó a múmiával a „folyó 1884-ik évben Akhmim-ban (a görögök egykori Panopolisa s az egyiptomiak régi Apu-ja) eszközölt ásatásokból került napfényre". 1 ' 2 Gaston Maspero Akhmimban 1881-ben a helybeli lakosoknál olyan tárgyakat látott, amelyek a kör5 A dunántúli református egyházkerület pápai főiskolájának értesítője az 1881— 82-ik tanévről, Pápa 1882, 75; A dunántúli református egyházkerület pápai főiskolájának értesítője az 1899—1900-ik tanévről, Pápa 1900, 19. 8 Dr. Sziklay János, Dunántúli kultúrmunkások, Budapest 1941, 433; Magyar Éltrajzi Lexikon, I, Budapest 1967, 495. 7 Pápai Lapok, XI (32) 1884, aug. 10, 135. 8 Pápai Lapok, XI (39) 1884, szept. 28, 163. 9 Pápai Lapok, XI (40) 1884, akt. 5, 165; XI (42) 1884, okt. 19, 173—174; XI (44) 1884, nov. 2, 181—482, Néger Ágostonról vö.: Kiss István, A pápai plébánia története, Veszprém 1908, 138; Schematismus venerabilis cleri Almae Dioecesis Wespremiensis, Wesprimii 1905, 189—190. 10 Az eredeti okmány már nem lelhető fel. Fordítása, amelyet Néger Ágoston készített, többízben is megjelent nyomtatásban: Pápai Lapok, XI (44) 1884, nov. 2, 181—182; Borsos István, i. m. (fent 2. jegyzet) 5—8: A Dunántúli Református Egyházkerület üléseinek jegyzőkönyve, Pápa 1885 (144. pont), 223—226. 11 A koporsót és múmiát Markstein Károly 1500 frankért vásárolta, a szállítási költség 68 frankot tett ki. A Dunántúli Református Egyházkerület üléseinek jegyzőkönyve, Pápa 1885 (144. pont), 222. Egy másik forrásban vételárként 1400 frank szerepel": A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának értesítője az 1884—85-ik tanévről, Pápa 1885, 69. 12 L. a 11. jegyzetben idézett helyeket.
