Szabó Miklós szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 66-67. (Budapest, 1986)
A Szépművészeti Múzeum 1984-ben
művészeti törekvését bemutatták. A XVI. századi nagy tájképművészeti központok művészetét a Tiziano műhelyhez kapcsolódó metszők, A. Dürer, L. Cranach, A. Altdorfer, A. Hirschvogel, H. Cock, a Duetecum fivérek P. Bruegel utáni rézkarcai és H. Goltzius metszetei képviselték. A XVII. századi fejlődést leggazdagabban a holland mesterek — Rembrandt, Jacob van Ruisdael, Jan Both, Anthonie Waterloo — rézkarcai, valamint J. Callot, Claude Lorrain, G. B. Castiglione, Salvator Rosa, Francesco Grimaldi, Stefano della Bella válogatott lapjai jelezték. Marco Ricci, Canaletto, Giandomenico Tiepolo fénnyel, ragyogással telített rézkarcai, a Watteau művek után készült dekoratív metszetek, továbbá Jean-Jacques de Boissieu, James Ward, Paul Sandby, John Raphael Smith, Ferdinand és Wilhelm von Kobell, Jacob Philip Hackaert és Franz Edmund Weirotter különféle stílustörekvéseket tükröző metszetei adtak változatos képet a XVIII. század tájgrafikájáról. A Grafikai Osztály „Az európai grafika ötszáz éve" című kiállítássorozatának keretében rendezett negyedik kiállításán a 19. század művészetét mutatta be (július 5.—okt. 14. Rendezte Kaposy Veronika). E század a grafika történetének legváltozatosabb és legszínesebb korszaka volt, mert az új művészeti törekvések, változó stílusáramlatok a kifejező eszközök megváltozását, a technikák módosítását, új eljárások alkalmazását követelték meg a grafika területén is. A Szépművészeti Múzeum gazdag gyűjtményéből válogatva Goyától Toulouse-Lautrecig a legkiválóbb mesterek alkotásain keresztül igyekeztünk átfogó képet adni a korszak grafikus művészetéről. Bemutattuk Goya híres rézkarcsorozatainak, az ötleteknek, a Bikaviadaloknak és A háború borzalmainak legjelentősebb lapjait. A francia romantikát Géricault és Delacroix grafikái illusztrálták, míg a művészi karikatúrát Gavarni és Daumier lapjai képviselték. A barbizoni iskola realista törekvéseit Corot, Daubigny, Rousseau tájábrázolásai és Millet paraszti életet megörökítő jelenetei ismertették meg a múzeum látogatóival. Az impresszionisták, Manet, Sisley, Degas, Renoir és Pissarro több kiváló alkotásukkal szerepeltek a kiállításon. Cézanne késői korszakának alkotásai, Fürdőzőket ábrázoló litográfiái, Toulouse-Lautrec élénkszínű plakátjai már a századvég jellegzetes alkotásai, akárcsak a Nabik, Vuillard, Bonnard és Maurice Denis dekoratív hatású művei. Kiállításunkon a német grafikát Leibi parasztasszonyokat ábrázoló fejtanulmányai, a grafika és könyvillusztráció fejlődésében fontos szerepet betöltő Adolph Menzel lapjai és Max Liebermann korai alkotásai képviselték. A német szimbolizmus és szecesszió mesterétől, Max Klingertől legismertebb rézkarcait — közöttük a Filozófust, A halott anyát — és Brahms-illusztrációit állítottuk ki. A századfordulón működő mesterek közül Heinrich Vogeler és a prágai születésű Emil Őrlik munkáit említjük meg, végül a fiatal Käthe Kollwitz drámai hatású sorozatát, A takácsok felkelését. Az Angliában működő alkotók között szerepelt az amerikai születésű Whistler, akinek Temze-parti sorozatáról Baudelaire is elismeréssel nyilatkozott, s akire később a francia impresszionisták hatottak. Az ő művein kívül bemutattuk még D. Y. Cameron, Y. Strang, Ch. Shannon, Ch. Ricketts és W. Nicholson néhány kitűnő grafikáját is. Az észak-európai művészek közül a svéd Zorn és az expresszionizmus kiemelkedő grafikusművésze, a norvég Munch alkotásaival zárult a 19. századot bemutató kiállítás. A Jean-Antoine Watteau születésének 300. évfordulója alkalmából rendezett grafikai kiállításon hatvannégy reprezentatív metszet szerepelt (aug. 17—• dec. 9. Rendezte Czére Andrea és Gerszi Teréz). A nagy francia mester életművét tartalmazó ún. „Recueil Juliienne" többkötetes metszet kiadványból válo-
